Bár az NFL-nek vitathatatlan
részesedése van az eladható csillagokból, de azok a játékosok a közelében
sincsenek az NBA-ben szereplő társaikhoz képest.
A legnagyobb nézettséget
kiharcoló amerikai major-sportok közül az NFL van az első helyen. Nehéz bármilyen
érvet találni az NFL népszerűsége ellen, amit bizonyított is a liga a 2012-es
Super Bowl alkalmával (a New York Giants és a New England Patriots meccselt),
beállítva a legnézettebb tv-show rekordját az USA történelmében.
Az NFL még a „fejpénz-botrány”,
és az egyre növekvő bíró-probléma (és a még kérdésesebb pótlásuk) ellenére is
dollár milliárdokat hoz a konyhára.
Bár az NFL széles körben
népszerű, de az NBA legjobb játékosai David Stern rezsimje alatt sokkal
értékesebbek lettek, mint az NFL nagyágyúi Roger Goodell uralkodása alatt.
Az olyan veteránokon felül,
akiknek a helye már megvan a dicsőségek csarnokában, mint például Tim
Duncannek, Paul Piercenek, Kobe Bryantnek, Kevin Garnettnek és LeBron Jamesnek,
az NBA nem kevés feltörekvő, fiatal klasszissal is büszkélkedhet.
Kevin Durant, Russell Westbrook,
James Harden, Derrick Rose és Eric Gordon csupán 23 éves. Kevin Love? Most lett
csak 24. DeMarcus Cousins augusztusban töltötte be a 22-t.
A Minnesota Timberwolves sztárja,
Ricky Rubio, csak 21 éves, és Kyrie Irving, a tavalyi idény év rookie-ja nem
elég idős ahhoz, hogy törvényesen alkoholt fogyaszthasson. Az NBA fiatal
tehetségei kivétel nélkül 25 év alatt vannak.
Most nem azt mondjuk, hogy az NFL
nem rendelkezik fiatal csillagokkal. NaVorro Bowman, Patrick Peterson és A.J.
Green nem töltötték be a 25-öt. De az NBA több fiatal titánnal rendelkezik,
akik megteremtik a különbséget a csapatok között.
Persze az NFL keményebb szurkolói
felismerik Bowmant, Petersont vagy Greent, ha betérnek egy helyi étterembe, de
mivel általában az arcuk el van takarva a sisak, harci festés és napellenző
sisakrostély által, a focijátékosok nincsenek olyan közel a fanokhoz, mint a
kosarasok.
Az „endorsement deal-ek”
határozottan segítenek azonosítani a játékosokat (ha rendszeresen nézel tv-t,
és azt állítod, hogy nem láttad Robert Griffin III-t ezen a nyáron sehol sem,
akkor olyan nagyra fog nőni az orrod, mint Pinocchionak), de az NBA esetében
láthatsz minden érzelmet, és kapcsolatot teremthetsz a játékosokkal egy olyan
úton, amit az NFL nem tud felajánlani.
Ráadásul felismerhetőbbek az
arcok, mivel az NBA játékosoktól nem követelik meg, hogy sisakot csatoljanak
fel, továbbá kevesebb játékost foglalkoztat az adott csapat. A kosárlabda és a
football is csapatjáték, de a teljes keret létszáma hazudik.
Az NBA-ben a csapatok 12 tagú
kerettel dolgoznak. Általában 7-9 játékos kap rendszeresen lehetőséget a
pályán. Ezzel szemben az NFL-ben a keretlétszám 53 fő.
A támadó-, védekező-, és
speciális egységek minden football csapatban életbevágóan fontosak. Ritkán (ha
egyáltalán megtörténik) jelenti egy ember hőstette a különbséget győzelem és
vereség között az NFL-ben. Ugyanezt már nem tudjuk elmondani az NBA-ről
(példának megemlítjük Kobe Bryant 81 pontos meccsét, amikor győzelemre vitte
Smush Parkert, Kwame Brownt és Luke Waltont).
Mert az NBA játékosok felelnek
egyszerre a támadásért és védekezésért is, és két játék között nincs idejük
pihenőt tartani (hacsak nem Vince Carterrel játszunk egy csapatban), valamint
nehéz érvelni amellett, hogy az NBA játékosok többet tesznek a pályán a saját
ligájukban.
Az NFL mindig is ilyen volt,
különösen a futójátékosok esetében. Amikor a játékos megsérül, ami a
footballban történik meg messze a leggyakrabban, a cserék általában megragadják
az alkalmat, és nem néznek vissza (például Tom Brady és temérdek futó a
csapatban).
Az NBA-ben, a Foster szintű le
nem draftolt játékosok is (egy top 5 NFL futó az elmúlt szezonból) minimális
esélyt kapnak. Annak az esélye, hogy olyan korlátozott készségekkel, mint pl.
Tebowé, győzelemre vezessen valaki egy kosárlabda csapatot, nem túl magas.
Hacsak nem előre jelezhető a
siker egy NBA csapatnál, akkor az esély egy nagy menetelésre kiszállt az
ablakon. Ironikusan, néha azok a játékosok képtelenek megfelelni az
elvárásoknak, akiket a legnagyobb reménységnek tartanak: Greg Oden, Kwame
Brown, Michael Olowokandi, Eddy Curry, és a lista végtelen.
Jeremy Lin teljesítménye a
tavalyi szezonban egy rendellenesség volt, ami azt mutatja, hogy miért olyan
nehéz ez a történet. De mindenki csak találgat, hogy Lin hogy fog játszani a
Houston Rockets kezdő irányítójaként egy 82 meccses idényben. Sokan azon
töprengenek, hogy Lin hosszabb távon is fenn tudja-e tartani a sikerét (mint
Foster az NFL-ben egy másik houstoni csapatban).
Mindkét liga rendkívül népszerű,
és izgalmas, szórakoztató meccseket produkál. Mindazonáltal, az NBA sztárok
nagyobb értéket képviselnek az NFL csillagainál, mivel felismerhetőbbek, és
nagyobb részt vállalnak a csapat felelősségéből.