A 21. század elején sporttörténelmi esemény történt. LeBron Jame, a korábbi Chosen One és egykori Cleveland Cavaliers játékos a 2012-es NBA nagydöntő 5. meccsén megnyerte csapatával, a Miami Heat-tel a bajnokságot.
James remek formája végigkísérte a South Beach-i csapat egész szezonját. A rájátszásban szintén hozta a jobbnál-jobb teljesítményt, amely végül egészen a döntőig segítette az alakulatot. Természetesen csak LeBron nem lett volna elég a Nyugati főcsoport győztese, az Oklahoma City Thunder ellen. A Heat csapatként kitűnőre vizsgázott az egész nagydöntő alatt. Dwyane Wade, Chris Bosh és LeBron James mellett minden meccsen más-más kiegészítő ember nyújtott extra teljesítményt. Így a nagy hármas mellett Mike Miller, Mario Chalmers és Shane Battier is vastagon benne van ebben a győzelemben.
Számomra több dolog miatt is meglepő ez asima győzelem.
Számomra több dolog miatt is meglepő ez a
Először is, mert ezt a remek Thundert sikerült két vállra fektetni. Ne feledjük, az OKC egymás után négy meccset nyert meg a nagybetűs csapat, a San Antonio Spurs ellen a nyugati döntőben (abból a sorozatból többen várták döntőbe a Spurst, mint az OKC-t).
Másodszor azért meglepő kicsit ez az ellentmondást nem tűrő, egyértelmű diadal, mert az általam még a nagydöntő kezdete előtt összegyűjtött tényezők alapján a Thunder volt papíron - ha kicsivel is - az esélyesebb. Ezek a döntőt befolyásoló tényezők a következők voltak:
A franchise playerek teljesítménye
Azt hiszem, a Miami szempontjából nincs sok megmagyarázni való. Mind Bosh, mind Wade, mind pedig James tudta a dolgát, a szerepét. És ennek megfelelően vették ki a részüket a győzelemből. Az Oklahoma sztárjai közül egyedül Kevin Durant játékát nem érheti kritika. KD35 megtette a tőle telhetőt. Igaz, hogy a Heat védőinek sikerült már a döntő első meccsein kizökkenteni a támadó hibák kiharcolásával, de a csapatából, magához képest ő tett a legtöbbet azért, hogy az OKC győzzön a végén.
Akiknek a játékát már inkább lehet bírálni, az Russel Westbrook és James Harden. Harden játékát egy szóban össze lehet foglalni: katasztrófa. Az is bebizonyosodott továbbá, hogy Westbrook játék-intelligenciájának a hiánya milyen látványosan vissza tudja fogni Durant teljesítményét (Westbrook a nehéz ziccert is elvállalta számtalanszor, ahelyett, hogy Durant-et, vagy a többi csapattársát játékba hozta volna egy könnyű passzal).
.jpg)
fityiszt mutattak a magam fajta kritikusoknak, és életük legjobb meccsét produkálva segítették előre csapatukat.
Az edzők szerepe
Nem is tudom, mi volt a megdöbbentőbb: látni Scott Brooks arcát, vagy Erik Spoelstra diadalmas tekintetét...
Amíg az OKC edzője tehetetlen volt és nem mert semmilyen váratlan húzást meglépni a Miami ellen, addig coach Spoelstra váratlanabbnál-váratlanabb dolgokkal lepte meg a Thunder csapatát és hallgattatta el a legnagyobb bírálóit,köztük engem is. Ez alapján teljes joggal ki lehet jelenteni, hogy a Heat edzőjének döntései pozitívan befolyásolták a döntő kimenetelét.
Nem várt dolgok
A kosárlabda ezen szegmensében nem történt meglepő dolog. Nem kicsit rándult össze a Heat-fanok gyomra, amikor LeBront úgy kellett levinni a pályáról a 4. meccs utolsó perceiben. Szerencsére csak kisebb görcs jött a lábába, bár ahogy kinézett, lehetett volna bokától combig bármilyen komolyabb sérülés. Szóval sérülések tekintetében nem történt említésre méltó dolog, sem a Miami, sem pedig az Oklahoma oldalán.
Sokan sokféle véleménnyel vannak a mostanában folyó bíráskodásról az NBA-ben. Például Frank Vogel, az Indiana edzője már a (Miami elleni) sorozat előtt azt állította, hogy a Miami kisírja a faultokat. Ezeket sosem vettem észre, egyik csapatnál sem. Leszámítva Kobe és még jó pár játékos egy-két olyan mimikáját, egyszer sem éreztem, hogy ez olyan veszélyes lenne. Sosem éreztem, hogy ez dönti el a meccset/meccseket. És most sem vettem észre, ez alatt az öt meccs alatt semmi erre utaló dolgot.
Végezetül meg kell említenem, hogy természetesen a döntő MVP-je az a LeBron James lett, aki 30.3 pontot, 9.7 pattanót és 5.6 gólpasszt átlagolt a 2012-es rájátszásban. Kétség kívül ő volt nem csak a Miami, hanem az összes Play-off-ba jutó csapat játékosa közül a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó játékos.
Én egyszerűen imádtam ezt a 2011/12-es idényt, főleg a rájátszást. És végül olyan bajnoka lett az NBA-nek, akit teljesen el tud fogadni minden szurkoló. A jövő idényre legalább ilyen szórakoztató, látványos, izgalmas szezont várok, mint ez volt.
Másodszor azért meglepő kicsit ez az ellentmondást nem tűrő, egyértelmű diadal, mert az általam még a nagydöntő kezdete előtt összegyűjtött tényezők alapján a Thunder volt papíron - ha kicsivel is - az esélyesebb. Ezek a döntőt befolyásoló tényezők a következők voltak:
A franchise playerek teljesítménye
Azt hiszem, a Miami szempontjából nincs sok megmagyarázni való. Mind Bosh, mind Wade, mind pedig James tudta a dolgát, a szerepét. És ennek megfelelően vették ki a részüket a győzelemből. Az Oklahoma sztárjai közül egyedül Kevin Durant játékát nem érheti kritika. KD35 megtette a tőle telhetőt. Igaz, hogy a Heat védőinek sikerült már a döntő első meccsein kizökkenteni a támadó hibák kiharcolásával, de a csapatából, magához képest ő tett a legtöbbet azért, hogy az OKC győzzön a végén.
Akiknek a játékát már inkább lehet bírálni, az Russel Westbrook és James Harden. Harden játékát egy szóban össze lehet foglalni: katasztrófa. Az is bebizonyosodott továbbá, hogy Westbrook játék-intelligenciájának a hiánya milyen látványosan vissza tudja fogni Durant teljesítményét (Westbrook a nehéz ziccert is elvállalta számtalanszor, ahelyett, hogy Durant-et, vagy a többi csapattársát játékba hozta volna egy könnyű passzal).
.jpg)
A pad mélysége
Nos, ez az a tényező, ami a legnagyobb meglepetést okozta nekem, legalábbis miami oldalról mindenképpen. A szó klasszikus értelmében nem lett mélyebb a Heat pad, nem lett egyik napról a másikra feltöltve jobbnál-jobb kiegészítő játékosokkal a bench. Egyszerűen a már meglévő role playerek - akik nem egyszer szenvedtek a pályán az egész idény alatt - Nem is tudom, mi volt a megdöbbentőbb: látni Scott Brooks arcát, vagy Erik Spoelstra diadalmas tekintetét...
Amíg az OKC edzője tehetetlen volt és nem mert semmilyen váratlan húzást meglépni a Miami ellen, addig coach Spoelstra váratlanabbnál-váratlanabb dolgokkal lepte meg a Thunder csapatát és hallgattatta el a legnagyobb bírálóit,
Nem várt dolgok
A kosárlabda ezen szegmensében nem történt meglepő dolog. Nem kicsit rándult össze a Heat-fanok gyomra, amikor LeBront úgy kellett levinni a pályáról a 4. meccs utolsó perceiben. Szerencsére csak kisebb görcs jött a lábába, bár ahogy kinézett, lehetett volna bokától combig bármilyen komolyabb sérülés. Szóval sérülések tekintetében nem történt említésre méltó dolog, sem a Miami, sem pedig az Oklahoma oldalán.
Sokan sokféle véleménnyel vannak a mostanában folyó bíráskodásról az NBA-ben. Például Frank Vogel, az Indiana edzője már a (Miami elleni) sorozat előtt azt állította, hogy a Miami kisírja a faultokat. Ezeket sosem vettem észre, egyik csapatnál sem. Leszámítva Kobe és még jó pár játékos egy-két olyan mimikáját, egyszer sem éreztem, hogy ez olyan veszélyes lenne. Sosem éreztem, hogy ez dönti el a meccset/meccseket. És most sem vettem észre, ez alatt az öt meccs alatt semmi erre utaló dolgot.
Végezetül meg kell említenem, hogy természetesen a döntő MVP-je az a LeBron James lett, aki 30.3 pontot, 9.7 pattanót és 5.6 gólpasszt átlagolt a 2012-es rájátszásban. Kétség kívül ő volt nem csak a Miami, hanem az összes Play-off-ba jutó csapat játékosa közül a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó játékos.
Én egyszerűen imádtam ezt a 2011/12-es idényt, főleg a rájátszást. És végül olyan bajnoka lett az NBA-nek, akit teljesen el tud fogadni minden szurkoló. A jövő idényre legalább ilyen szórakoztató, látványos, izgalmas szezont várok, mint ez volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése