Ugye, milyen lelkesítő volt? Remélem, a Miami Heat játékosai is megnézik egyszer-kétszer, akár az edzői beszélgetés alkalmával. Rám mindig ösztönző hatással volt ez a négy perc. Nos, a South Beach-i csapatra is ráfér a lelki- és szellemi erősítés.
Elérkezett eme csodás pillanat is, amit minden NBA-rajongó a legjobban vár az évben: a nagydöntő. Ilyenkorra sokak szerint nincs egészséges játékos, és nincs -szerintem- elfogulatlan szurkoló sem.
Derék Orlando Magic-fanként egyértelműen az ellen a Heat ellen kellene drukkolnom, aki a nyugati főcsoport győztese, az Oklahoma City Thunder ellen fog pályára lépni magyar idő szerint szerda hajnalban. Az ellen a Heat ellen kéne drukkolnom, aki nemcsak hogy a keleti főcsoportot erősíti, hanem még divíziójában is az Orlando ellenfele, lévén mindkettő floridai csapat. Egyetlen érv szól a piros-feketék mellett: Dwyane Wade.Ő az az ember, aki miatt szívből remélem, hogy a 2012-es NBA idényt a Miami nyeri.Ő az a játékos, aki beletartozik -szintén szerintem- abba a 3-4 játékosból álló csoportba, akik bármikor, bármilyen meccset meg tudnak fordítani. Szerintem ő egy all-time clutcher.
2010-ben sok minden megváltozott, amikor Pat Riley tető alá hozott két nagy trade-et, és ezáltal „forró” vörös mezbe öltöztette LeBron James-t és Chris Bosh-t. 2010-ben mindenki azt hitte, hogy ez a csapat hosszú-hosszú időn keresztül mindenkit meg fog verni; egy olyan alakulat, "...ahol Dwyane Wade, LeBron James és Chris Bosh pattogtatja a labdát, az meg fog nyerni mindent". Tavaly ugyanígy, mint most (na jó, kicsit könnyebben), bejutottak a döntőbe, ámde kikaptak a (sokadik) virágkorát élő Dallastól (azóta Mark Cuban, a Dallas tulajdonosa minden eszközt megragadott, hogy feldarabolja győztes csapatát. Ő egy másik utat választott: eljutnak a rájátszásban, ameddig eljutnak, de a fő feladat a fizetési sapka „megtisztítása”, és az együttes fiatalítása lett.- a szerk.)
Elérkezett eme csodás pillanat is, amit minden NBA-rajongó a legjobban vár az évben: a nagydöntő. Ilyenkorra sokak szerint nincs egészséges játékos, és nincs -szerintem- elfogulatlan szurkoló sem.
Derék Orlando Magic-fanként egyértelműen az ellen a Heat ellen kellene drukkolnom, aki a nyugati főcsoport győztese, az Oklahoma City Thunder ellen fog pályára lépni magyar idő szerint szerda hajnalban. Az ellen a Heat ellen kéne drukkolnom, aki nemcsak hogy a keleti főcsoportot erősíti, hanem még divíziójában is az Orlando ellenfele, lévén mindkettő floridai csapat. Egyetlen érv szól a piros-feketék mellett: Dwyane Wade.
2010-ben sok minden megváltozott, amikor Pat Riley tető alá hozott két nagy trade-et, és ezáltal „forró” vörös mezbe öltöztette LeBron James-t és Chris Bosh-t. 2010-ben mindenki azt hitte, hogy ez a csapat hosszú-hosszú időn keresztül mindenkit meg fog verni; egy olyan alakulat, "...ahol Dwyane Wade, LeBron James és Chris Bosh pattogtatja a labdát, az meg fog nyerni mindent". Tavaly ugyanígy, mint most (na jó, kicsit könnyebben), bejutottak a döntőbe, ámde kikaptak a (sokadik) virágkorát élő Dallastól (azóta Mark Cuban, a Dallas tulajdonosa minden eszközt megragadott, hogy feldarabolja győztes csapatát. Ő egy másik utat választott: eljutnak a rájátszásban, ameddig eljutnak, de a fő feladat a fizetési sapka „megtisztítása”, és az együttes fiatalítása lett.- a szerk.)
Ebben az évben egy nagyon különleges döntő alakulhat ki: papíron a liga két legjobb játékosa feszül egymásnak Kevin Durant és LeBron James személyében. Még akkor sem lenne könnyű dolgunk, ha a két játékos statisztikáit hasonlítanánk csupán össze. De persze erről szó sincs, a helyzet még bonyolultabb. Több, a párharcot befolyásoló tényezőt mérlegelnünk kell, ha érvekkel akarjuk alátámasztani, hogy szerintünk egyik vagy másik csapat fog bajnok lenni.
Ezek a tényezők szerintem:
- a franchise playerek teljesítménye
- a pad mélysége
- az edzők szerepe
- nem várt dolgok
A Miami esetében kicsivel könnyebb megállapítani, hogy ki az FP, mert még mindig nem tudni, és ez veszélyes...az ellenfeleknek. Nem lehet felkészülni ellenük, mert ki tudja, hogy a három szupersztár közül ki fog az adott estén áltagon felülit nyújtani.
Az OKC esetében egyértelmű, hogy Durant a nagyágyú, viszont mellette játszik egy all-star, Russel Westbrook személyében, és a 2011/2012-es idény legjobb hatodik játékosa, James Harden.
Ha ez nem lenne elég, akkor hozzá tehetjük, hogy ők hárman szinte egyszerre kerültek a még 2007-ben új városba költöztetett csapatba. A három játékos közül pénzben nem mérhető összhang alakult ki az évek során.
Arra tippelni sem mer senki, hogy az ászok milyen napokat fognak majd ki, -gondolhatunk itt akár Wade látványos formahanyatlásaira- viszont a két gárda padjainak összehasonlítása sem tart sokáig. Részben azért, mert Harden jelenléte megkönnyíti a mérlegelést, részben meg azért, mert az OKC-ban, rajta kívül még éppen annyival több a jó role player, hogy számunkra egyértelmű legyen: a Thunder a padok kérdésében fölényben van. Például a fene sem gondolta volna, hogy ha a Thunder egy
nüansznyival továbbfejleszti passzjátékát, akkor ilyen hasznos lehet Serge
Ibaka vagy Derek Fisher, akit a Lakersből szereztek meg.
Véleményem szerint egy csapatban legalább olyan fontos az edző személye, mint a legjobb játékosoké. Ezen elképzelésemet tartom mind az európai futball, mind a kosárlabda, mind pedig az amerikai futball tekintetében. Sőt, talán még nagyobb szerepe van az edzői döntéseknek ezen a szinten, hiszen itt már mindenki be tudja dobni a labdát. De ha krízis következik be az adott csapat védekezésében vagy támadásában vagy bármilyen, nem várt helyzet alakul ki, csak az edzőnek van joga és tehetsége ahhoz, hogy megoldja az adott problémát.
Nos, ha elfogadjuk ezt, akkor meg kell állapítanunk, hogy Scott Brooks, az OKC edzője előnyben van Erik Spoelstra, a Heat edzője ellenében. Elég, ha belegondolunk abba, hogy Brooks építette fel a csapatot, Duranttel 5 éve dolgoznak együtt, és az effajta „befektetést” nem lehet pénzzel megvenni, és ez az, ami miatt a többség a Thundert hozza ki végső győztesnek. Az atletikusságuk (csapat szinten) és az összeszokottságuk juttathatja győzelemre őket. Semleges szurkolóként sokkal inkább örülnék, ha például Brooks lenne a csapatom edzője. Nem csak azért, mert 14 évet játszott le NBA játékosaként, hanem azért, mert nincs annyira megkötve a keze, és mer is váratlant húzni, ha a helyzet úgy kívánja. Jobban tud reagálni véleményem szerint a váratlanra.
Arra, amit nem lehet kiszámolni, nem lehet következtetni rá, nincs előjele.
Gondolok itt elsősorban a sérülésekre. A szezon ezen szakaszában nem találunk olyan játékost, akinek ne lenne kisebb-nagyobb fájdalma, sérülése. Bármikor kimehet egy térd, kifordulhat egy boka, egy váll. De nem csak a sérülések izzaszthatják meg a két edző homlokát. A modern kosárlabdában egyre nagyobb szerepet kap -sajnos- a bíráskodás. Azokat a pályákat, amiket hajdan a férfias küzdelem uralt, mára a flopok, a felesleges színészkedések, durva szabálytalanságok, arcpirító bírói melléfogások hajtották uralmuk alá. Ezzel kell minden meccsen megküzdenie az edzőknek és játékosoknak egyaránt.
Véleményem szerint egy csapatban legalább olyan fontos az edző személye, mint a legjobb játékosoké. Ezen elképzelésemet tartom mind az európai futball, mind a kosárlabda, mind pedig az amerikai futball tekintetében. Sőt, talán még nagyobb szerepe van az edzői döntéseknek ezen a szinten, hiszen itt már mindenki be tudja dobni a labdát. De ha krízis következik be az adott csapat védekezésében vagy támadásában vagy bármilyen, nem várt helyzet alakul ki, csak az edzőnek van joga és tehetsége ahhoz, hogy megoldja az adott problémát.
Nos, ha elfogadjuk ezt, akkor meg kell állapítanunk, hogy Scott Brooks, az OKC edzője előnyben van Erik Spoelstra, a Heat edzője ellenében. Elég, ha belegondolunk abba, hogy Brooks építette fel a csapatot, Duranttel 5 éve dolgoznak együtt, és az effajta „befektetést” nem lehet pénzzel megvenni, és ez az, ami miatt a többség a Thundert hozza ki végső győztesnek. Az atletikusságuk (csapat szinten) és az összeszokottságuk juttathatja győzelemre őket. Semleges szurkolóként sokkal inkább örülnék, ha például Brooks lenne a csapatom edzője. Nem csak azért, mert 14 évet játszott le NBA játékosaként, hanem azért, mert nincs annyira megkötve a keze, és mer is váratlant húzni, ha a helyzet úgy kívánja. Jobban tud reagálni véleményem szerint a váratlanra.
Arra, amit nem lehet kiszámolni, nem lehet következtetni rá, nincs előjele.
Gondolok itt elsősorban a sérülésekre. A szezon ezen szakaszában nem találunk olyan játékost, akinek ne lenne kisebb-nagyobb fájdalma, sérülése. Bármikor kimehet egy térd, kifordulhat egy boka, egy váll. De nem csak a sérülések izzaszthatják meg a két edző homlokát. A modern kosárlabdában egyre nagyobb szerepet kap -sajnos- a bíráskodás. Azokat a pályákat, amiket hajdan a férfias küzdelem uralt, mára a flopok, a felesleges színészkedések, durva szabálytalanságok, arcpirító bírói melléfogások hajtották uralmuk alá. Ezzel kell minden meccsen megküzdenie az edzőknek és játékosoknak egyaránt.
Ha mindezen tényezőket mérlegeljük, akkor a pad- és
edzőkérdésben mindenképpen az OKC van előnyben. Viszont véleményem szerint a
James-Wade-Bosh trió képes lesz felvenni a versenyt mind a Thunder
kiválóságaival, mind pedig a fentebb kiemelt hátránnyal.
Végül itt látható a két kezdő csapat, match-upokra lebontva(érdemes végignézni a két gárda kezdőjén):
Végül itt látható a két kezdő csapat, match-upokra lebontva(érdemes végignézni a két gárda kezdőjén):
Mario Chalmers, Dwyane Wade, LeBron James, Chris Bosh, a center kérdéses, mert Coach Spoelstra még mindig nem találta meg a leghatékonyabb ötöst csapata számára
A Thunder legerősebb kezdősora: Russel Westbrook, Thabo Sefolosha, Kevin Durant, Serge Ibaka, Kendrick Perkins. Itt nincs meglepetés, kétség kívül a legjobb csapatuk, a Nyugati főcsoport legjobb csapata.
Útóirat
Megkértem öcsémet, írja le rajongásának tárgyát(illetve személyét), LeBron James-t. Ez lett belőle.
Emlékszem, korábban (2010-ben) úgy vártam az NBA-rájátszást mint kisgyerek a december 24-ét. Miért? Kedvenc játékosom, LeBron James,
Azóta mi változott bennem? Már tudom, hogy a Télapó nem létezik. Láttam, hogy hogyan nem szabad otthagyni egy csapatot. A mélyen tisztelt LeBron volt az elkövető. Volt is nagy mezgyújtogatás belőle Ohio-szerte...
Amikor bemutatták új közönségének, a Miami Heat szurkolóinak, lazán kijelentette, hogy bajnoki aranygyűrűkben gazdag új korszaka kezdődik („...not five, not six, not seven...”).
És még mindig ő a kedvenc! Én sem hiszem el. Pedig annyi mindent tett ez ellen...
Megtörtént az átigazolás 2010 nayarán, bajnokesélyes csapat is lett. Na jó, csapatnak nehéz lenne nevezni, de most ez lényegtelen. A lényeg, hogy mit ád az Isten? Bejutottak a Döntőbe 2011-ben. És idén is! Állati nagy mázli, tény. De valamit mégiscsak jól csinálhatnak, nem? De mit?
Nagyjából ismerem a csávó játékát (persze mint koca szurkoló): a meccseken a teljes 48 percből 46-on ott van fejben. Az utolsó 2 percig nem ritka tőle, hogy god-módban végigszáguld egymaga az ellenfélen. Ha viszont a végére döntetlen közeli eredmény alakul ki, akkor törvényszerűen megkapja a labdát, rádobja és elszúrja. Ennyi. Ez a játék elég volt 3 MVP-címre és 2 elvesztett Nagydöntőre.
Ha valami csoda folytán mégsem ő kapná, vagy lepasszolná, akkor Dwyane Wade dobna. És ő is kihagyná. Ez a 2012-es Wade minden, csak nem vezér. Ezzel még semmi baj nincs. Legyen LeBron a vezér! De hogy egy félidőben csak 6 pontot átlagoljon? Hogy tűz, elszántság nélkül kivonja magát a játékból? Hosszú percekig gondosan ügyelve rá, hogy még csak a labdához se érjen?
Pedig a Heat-nek egy állandó vezérre lenne szüksége, olyanra, mint a túloldalon Durant. Aki hátán cipeli a csapatot (mint James) vállalja a nagy dobásokat (mint általában James), és jó eséllyel bedobja (na ki? senki).
Jöhetne a nagy dobással Chalmers. A 2011-es Döntőben megmutatta, hogy be tudja dobni kiélezett szituban. Vagy Bosh. Sérülésből jött vissza, de az egyik leghasznosabb, legmegbízhatóbb dobó/pattanózó.
Ez a gárda ott egészítette ki eddig magát, ahol éppen gyengék voltak. Talán ezért tarthatnak ott, ahol. Az első körön James átizmozta őket. A másodikon már kellett Wade élettel teli játéka. A Celtics ellen eltűnt Wade, visszatért viszont Bosh, és a hit a pályára, jött a small ball, néha James vagy Haslem volt a legmagasabb miami játékos. Ez kellett, hogy nyerjenek? Ez!
Ez a Heat egy állati érdekes valami. Ha kellett, James tartotta őket meccsben, ha kellett, jött Wade, Haslem a lepattanóival, Chalmers a betöréseivel, Battier a fontos hármasokkal vagy az említett Bosh. Mindig volt valaki, aki a vállára vegye őket. Pont emiatt bízom a sikerükben. Mert annyival kiegyensúlyozottabb, jobb volt az a Celtics, edzőstül, magas emberestül, irányítóstul. És mégsem ők vannak a Döntőben.
Valamit mégiscsak jól csinálhatnak, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése