Na így sokkal könnyebb, mindent megbeszélni, tiszta vizet önteni a pohárba, ezzel nagyon boldoggá tettél.
A csókod is nagyon finom, ennek is nagyon örültem:P
2008. december 27., szombat
Nem hiszem el!!!
Ilyen szar napom sosem volt a 19 év alatt!!!
Nem is értem, hogyan történhetett az egész...csak állok és nem értem. És azon gondolkozok, hogy miért pont velem??Érthetetlen, csalódást okoztam más embereknek, és ami a legrosszabb, saját magamnak is, ami helyrehozhatatlan.
De miért kellett választanom, miért?! Miért?!
Te sem könnyítetted meg a dolgom, sőt, még meg is forgattad a pengét, a már amúgy is több sebből vérző szívemben.
Miért?Ezt sem értem, azt sem, hogy miért kell nagyapámnak meghalni, sosem halt meg egy közeli rokonom sem, most meg végignézhetem, nem bírom ki!!!Órákig csak figyelni, pedig nem volt kedvem, de folyton az járt a fejemben, hogy mi lesz, ha nem látom többet?Ott keringett ez a gondolat szörnyű szavaiddal, hogy direkt találtam ki ezt az elképesztő történetet....hogy gondolhattad ezt, amíg élek, nem fogom megérteni, főleg megbocsátani. Megbántottalak, amit ugyanúgy nem tudok meg nem történtté tenni, és cserben hagytalak, amit meg magamnak nem tudok megbocsátani, de ilyet feltételezni rólam?Ennyire félreismertél?Hogy jutottunk idáig?
Fura érzés, vagy csak nem fájt még ennyire semmi sem?Nem tudom. Kellett nekem arra gondolni, hogy milyen jó életem van, meg nem hiányzik semmi....
Ilyen szar napom sosem volt a 19 év alatt!!!
Nem is értem, hogyan történhetett az egész...csak állok és nem értem. És azon gondolkozok, hogy miért pont velem??Érthetetlen, csalódást okoztam más embereknek, és ami a legrosszabb, saját magamnak is, ami helyrehozhatatlan.
De miért kellett választanom, miért?! Miért?!
Te sem könnyítetted meg a dolgom, sőt, még meg is forgattad a pengét, a már amúgy is több sebből vérző szívemben.
Miért?Ezt sem értem, azt sem, hogy miért kell nagyapámnak meghalni, sosem halt meg egy közeli rokonom sem, most meg végignézhetem, nem bírom ki!!!Órákig csak figyelni, pedig nem volt kedvem, de folyton az járt a fejemben, hogy mi lesz, ha nem látom többet?Ott keringett ez a gondolat szörnyű szavaiddal, hogy direkt találtam ki ezt az elképesztő történetet....hogy gondolhattad ezt, amíg élek, nem fogom megérteni, főleg megbocsátani. Megbántottalak, amit ugyanúgy nem tudok meg nem történtté tenni, és cserben hagytalak, amit meg magamnak nem tudok megbocsátani, de ilyet feltételezni rólam?Ennyire félreismertél?Hogy jutottunk idáig?
Fura érzés, vagy csak nem fájt még ennyire semmi sem?Nem tudom. Kellett nekem arra gondolni, hogy milyen jó életem van, meg nem hiányzik semmi....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)