NBA Draft 2012: Orlando Magic

Az idei évben nem pörögtem rá a témára. Mondhatni, teljesen hidegen hagyott. Ennek több oka is van. Az egyik ilyen ok, hogy nem teljesen értek egyet a rendszerrel. Értem, hogy a Draft az egyetlen reménye a kis csapatoknak, mert máshogy nem tudnak visszakerülni az NBA vérkeringésébe. Értem azt is, hogy ne adjunk remek egyetemi játékosokat a nagy csapatoknak, pusztán azért, mert ők nagyok, és sok pénz áll mögöttük.

Ezzel a részével egyet is tudok érteni. De azzal nem tudok egyet érteni, hogy ennek a rendszernek az eredménye közvetetten egy "Decision" lehet. Mert ez a rendszer ezt segíti elő, véleményem szerint. Ha egyet hátrébb lépünk a problémától, és nagyobb távlatokban nézzük a dolgokat, akkor mit látunk? Mi történik? Ha egy laikusnak kell elmesélnünk, hogy mi a Draft, akkor mit mondunk?(Akár John Wall, vagy LeBron James példájából is kiindulhatunk.)

A játékos, aki az egyetemen sztár volt, akit egy város istenített, átkerül egy olyan gyenge NBA-csapatba, amely rossz esetben direkt vesztett az előző idényében meccseket, csak hogy a sztár-egyetemistát megszerezzék. Ezek után aránylag sanyarú, szomorú és persze vesztes évek következnek: természetesen nagy dolog, ha az ember a 30 NBA-ben szereplő csapat bármelyikénél munkát kap. De amikor a játékos a ligában és a posztján az egyik legjobb lesz, szeretne meccseket, bajnokságokat nyerni. Nos, ehhez el kell igazolnia egy erősebb csapatba, és erre van is esélye(ha lejár a szerződése, akkor szabadügynök lesz, vagy egyszerűen kivásárolja magát az élő szerződéséből, láttunk már sok mindenre példát.)

De akkor mi lesz azzal a csapattal, amelyikben "felnőtt"? Azzal a csapattal, amelyik draftolta?
Erről megkérdezhetnénk LeBron James-t. Tény, hogy korunk egyik legnagyobb sportolója egy alapvetően rossz döntést hozott, amikor eladta a "döntését" egy tv-társaságnak. Ez egy olyan gyűlölet-hullámot indított el, ami még azóta is(2 év után) kihat az ő életére és a Miami Heat(jelenlegi kenyéradója) megítélésére. Emlékezhetünk, hogy Cleveland-ben milyen tüntetések alakultak ki, milyen mez-égetésekre került sor. És még azóta is a Miami az NBA közellensége.

És a legnagyobb baj, hogy ez a tragédia még egyszer megtörténhet, Orlando-ban. A Magic-fanok(köztük én is) várják, hogy hogyan dönt D12. Marad, és egy hosszú lejáratú szerződést köt a csapattal? Vagy eligazol egy másik csapatba a győzelem reményében? És ha elmegy, akkor hova megy? Ezek azok a kérdések, amire senki sem tudja jelen pillanatban a választ, és a legrelszomorítóbb az, hogy még maga Howard sem. Persze a legrosszabbtól(egy újabb Decision) még nagyon messze vagyunk, de benne van a pakliban.

Viszont az is megeshet, hogy Rob Hennigan GM és a Magic vezetősége megelégeli a huza-vonát, és ők küldik el a liga legjobb centerét. Ha ez a szégyen megesne, akkor az még nagyobb érvágás lenne a floridai csapatnak, mint amikor 1996-ban el kellett engedniük Shaquille O'Neal-t, úgy, hogy lényegében semmit sem kaptak érte cserébe.

Egyedül a GM kiléte adhat bizakodásra okot. Rob Hennigan-ről már sok szó esett itt is. A hivatalos beiktatásáról szóló cikk után elérhetővé tettem a Magic új GM-jének első interjúját is, amiben kifejtette, hogy ő képes meglépni a megfelelő lépéseket, utalva a franchise-center körül kialakult kényes helyzetre.

Nem tehetünk mást, várnunk kell. És bizakodnunk...Rob Hennigan-ben. És az ő jó döntéseiben. Az új kosárlabda-műveletekért felelős igazgatót rögtön bedobta a vezetőség a mélyvízbe: másfél héttel azután, hogy aláírta a szerződését, el is jött a Draft estje. A Magic a 19. és a 49. helyen választhatott.

Hennigan a 19. helyen elhozta Andrew Nicholson-t, a St. Bonaventure egyetem csapatának négyesét. A 49. helyen a Norfolk State-ről Kyle O'uinn-t választotta. Ahogy a mellékelt ábrák is mutatják, egyáltalán nem tűnnek rossz választásnak. És az is elgondolkodtató, hogy két magas embert hozott Hennigan.


Sokkal közelebb nem kerültünk az igazsághoz, várnunk kell, hogy körvonalazódjon a Magic következő idénye.


Andrew Nicholson adatlapja

Kyle O'Quinn adatlapja

Ball Don't Lie: Jameer Nelson has another two weeks to figure out just what the heck the Orlando Magic is doing

A sok-sok Heat-tel foglalkozó cikk, tengeren túli blogbejegyzés után kicsit ismét az Orlando-val foglalkozok. Bár már majd' két héttel ezelőtt jelent meg a Ball Don't Lie-on ez a Jameer Nelson-nal, vagyis az ő jövőjével foglalkozó írás, mégis most válik aktuálissá.

A munkavállaló és a munkaadó csapat érdekében, az Orlando Magic hivatalosan is elkezdett foglalkoztatni egy general managert most és a június 28.-ai NBA draft között. És ez idő alatt, ami eltelik a szerződés aláírása és a draft éjjele alatt végzett munkája közt, az új főnöktől nem csak arra számítanak, hogy hogy fogalmaz meg egy meggyőző tervet arra vonatkozólag, hogy hogy fog benyalni az All-Star center(és 2013-mas szabadügynök) Dwight Howard-nak, hanem milyen tervet eszel ki az ember jövőjéről, aki egyszer úgy nézett ki, mint második számú Dwight Howard(mielőtt felfogtuk, hogy nincs Howard-nak olyan jó csapattársa, aki második számú legyen), és ez az ember Jameer Nelson. Nelson, aki csütörtökön(két héttel ezelőtt - a szerk.) kapott egy határozatot, ami megengedi neki, hogy elhalassza júnuis 29.-ig a döntését az élő szerződése alól való kibújásról; körültekintő akar lenni az új GM terveit illetően, mielőtt távozna, és visszaadna 8.6 millió dollárt a következő idényben.

Egy okos lépés, abban a tekintetben, hogy kért és kapott egy két hetes hosszabítást. Továbbá egy szép lépés, a Magic-től, hogy ezt megengedték Nelson-nak; nem volt kötelező, de ezen felül rá kell mutatni, hogy mindenki egy oldalon van a hónap végéig, és jó tanács a Magic-nek, hogy vegyenek fel egy GM-et(ez azóta megtörtént, a Magic felvette Rob Hennigan-t, ahogy azt itt olvashattátok - a szerk.), hatalommal, hogy szelektálhasson ebből a keretből. Ez több mint előnyös lépés mindkét oldalnak, mert bár Nelson elvesztése nem segítene sokat, hogy körülvehessék Howard-ot csillagokkal, az Orlando-nak csak hezitálnia kéne a szerződésből való kilépéssel, hogy ez a srác hosszú távon maradjon.

Amennyiben Jameer opcionálisan megy, vissza fog adni 8.6 millió dollárt egy keresleti piacra, ahol kevés a jó szabadügynök, és sok a csapat, amelyik rendelkezik hellyel a sapka alatt. Bár még mindig valószínűtlenebb bármelyik csapat ott kint, nem számít, mennyit malmoznak a nagyobb szabadügynök neveken, Nelson-nak adnának egy kezdő fizetést, ami megközelíti ezt a számot. Nelson tisztában van ezzel, mégis, inkább most ad vissza egy kevés pénzt annak érdekében, hogy megmentse magát az éves nyugtalanságtól, hogy keresnie kelljen egy-, kétéves szerződéseket a harmincas évei közepéig. Valószínűleg ez az utolsó esélye egy négy-, ötéves szerződésre, amivel élni is fog.

A probléma Jameer szempontjából az, hogy a Magic-nek meg van engedve, hogy nagyobb előnyt szerezzen.

A csapat nem cserélhet a draft éjjelén, nem áll módjában kilépni a szerződésből, csak néhány nappal a draft után, de ez nem egy szerződés-átrendeződés, vagy egy NBA-ben legális lépés, hogy megállapodnak Nelson-nal, hogy nem cserélik el, viszont Nelson-nak úgy kell döntenie, hogy eladja az utolsó évét/éveit. Minden megállapodásnak az asztal alatt kell megtörténnie - illegális, nem éri meg, és nem a legszebb lépés egy GM-től, akinek nincs korábbi kapcsolata Jameer-ral, akivel a nyáron lehetséges tárgyalásokba mehet bele.

Különös szempontja van a dolognak előlről és hátulról, ahogy halad előre az ügy, mert a legkárosabb Jameer jövőjére lehet a csapatnál. Nincs kétségünk afelől, hogy az orlando-i GM egy "néha-kezdő" szintű irányítóként tiszteli  Nelson-t; de az első munkanapja vagy hete után még mindig kívülálló lesz.

Egy kívülálló, aki belátja azt, hogy meg kell mentenie azt a Nelson-t, aki brilliánsan játszott, mielőtt lesérült volna a 2008-2009-es szezonban, Jameer egy átlagos irányító, akinek a teljesítménye visszaesett a harmadik idényében 2011-2012-ben. Ő továbbá kihagyott összesen 72 meccset az elmúlt 4 szezonban, ezt a számot nem növelte a lock-out által megrövidített 66 meccses idény.

Mégis, ez nem azt mutatja, mintha a Magic-nek olyan sok lehetősége lenne, itt.

Még ha Nelson ki is lépne, és az Orlando ismét leigazolná, csomagba köthetik J.J. Reddick-kel és Earl Clark-kal, és elküldhetik őket, de a Magic-nek így is csak néhány millió dollárja marad, amivel dolgozhatnak a sapka alatt. Ez a szám tartja fent a frusztrációt sok emberben. Egy csapat, ami éppen a sapka alatt van, nem tud kezdetben dolgozni a sapka-kivételekkel, úgy, ahogy a "kiürített sapkájú" csapatok tudnak a szabadügynökség első napjaiban.

Jameer lejáró szerződését, egy másik korszakban, úgy tűnik, megérné lógatni; de a csapatok nem annyira szeleburdiak, hogy lejáró szerződésekkel foglalkozzanak, mivel ebben a ligában 2012-2013-ban "about-to-end" megegyezéseket látunk. Azok a csapatok, amelyeknek szüksége van egy irányítóra, még ha csak bérbe is, egy elsősorban passzoló típusút keresnek, aki segíteni tudja a szárny-játékot és a nagy embereket, ahelyett, hogy leválna egy pick-and-roll-ból, ahogy Nelson teszi.

Még ha Howard eltávolítása non-szensz, nem úgy tűnik, hogy bármelyik oldal nagy erőt vetne be. Ez az, amiért Nelson élhet az opciójával, hogy pénzt csináljon, míg jövő ilyenkor ugyanebben a szituációban lesz, mint korlátozott szabadügynök(31 évesen, nem jó, de nem sokkal rosszabb, mint 30 évesen, egy GM szempontjából), talán ez a legjobb minden érintett számára.

Voltaképpen nem. A legjobb megoldás az összes fél számára az lett volna, ha sokkal hamarabb felvesznek egy GM-et, több időt adva neki, mint másfél hét a draft előtt, Nelson új határideje előtt, és az Orlando legnagyobb nyara előtt, mióta Shaquille O'Neal elment a Los Angeles-be 1996-ban. Ez lett volna talán a legjobb megoldás mindenki számára hosszú évek után, a sok "opció után opció után opció után" Orlando-ban. 

Ball Don't Lie: Dwyane Wade could hire a shooting coach

Ismét egy Ball Don't lie-os cikk jön. Ismét a Heat-tel foglalkozok(gondolom, a Heat-fanok nagyon örömére), most már a bajnok csapattal. Vagyis Wade-del. Vagyis az ő szerepével, a dobásaival, a jövőjével. Néhány biztató gondolat van összegyűjtve a Miami örök-hármasával kapcsolatban. Mert nagy az öröm most South Beach-en, de valami nincs rendben Flash-sel...

A bajnokság megnyerése nyomán, a győztes csapat hibái és problémái, úgy tűnik, elúsznak az ünnepi tánc és boldog gondolatok felhőjén. De a bajnokok gyakran hibáznak, vagy legalábbis keresztül kell menniük néhány csillogás mentes időszakon, hogy eljussanak a csúcsra. Szóval míg a Miami átkozottul jó volt ebben a rájátszásban, nem mutatott tökéletes képet az ő play-off futásuk.

Az egyik legnagyobb kérdés a csapattal kapcsolatban, az Dwyane Wade teljesítményének kérdése. Néhány alkalommal nagyot játszott a szezon legfontosabb szakaszaiban, de sok meccsen küzdött egy látszólagos(amit nem hoztak nyilvánosságra) térd sérüléssel. Wade korlátozott, és egy tisztán látható második opció volt, miközben sokszor játszott magas szinten, de a szokásos nagysága alatt. Több sorozat után tisztává vált, hogy Wade-nek be kell állítania a játékát, hogy az NBA felső kategóriájában maradjon.

Ezt szem előtt tartva, nem ér minket meglepetésként, hogy Wade fontolgatja egy dobó edző felfogadását az idei nyárra. Barry Jackson-tól(a Miami Herald írójától) a SLAM-en keresztül:

Wade azt mondta, lehet, hogy együtt fog dolgozni egy dobó edzővel, "első ízben", miután a rájátszásban 31%-kal dobta a középtávolikat(163-ból 50-et dobott be), és 29%-kal a triplákat(a 34 rádobásból 10-et).

A cél, azt mondta, "hogy több érzést vigyek a három-pontos és  középtávoli játékomba, hogy visszakapjam. Az edzőim nem rosszak. Nincs egy csúnya dobásom sem, egy sem olyan, mint Shawn Marion dobása. Vannak dolgok a dobásomban, amin tudok változtatni". 

Wade elmondta: "a dobó edző egy másik kinézetet ad nekem, amiben én jobb vagyok." Elmondta, hogy "továbbra is jobb akarok lenni a poszton".

 A tempó dobás sosem volt Wade játékának erőssége, bár ő minden bizonnyal képes lesz bedobni őket. A Hoopdata.com statisztikái szerint 37%-kal dob 16-tól 23 láb távolságig(4.3 kísérlet meccsenként), és csak 26.8%-kal a periméteren kívülről(1.1 kísérlet meccsenként). Bár nem éppen kiváló számok, de ezek a statisztikák összhangban vannak pályafutása átlagaival. A különbség most az, hogy a térde hosszú-távú problémát jelent, Wade-nek hozzá kell igazítania a játékát. Nem lesz képes számítani a betörési képességére, és hogy a gyűrűnél sok támadást be tud fejezni.

Ha ez a helyzet, Wade-nek javítania kell a dobásain, hogy egy szupersztár maradjon. Ez egy átmenet, amin sok játékosnak át kell esnie, ahogy idősebb korba lépnek. 30 évesként, Wade elég idős ahhoz, hogy ne tudjon ugyanúgy játszani, ahogy eddig tette. Hitelt érdemel, hogy felismerje ezt, és megpróbáljon javítani a játéka azon területein, ahol ez szükséges.

A trükk persze az lesz, hogy kiterjessze a dobásait, miközben nem fordít teljesen hátat annak, ami egy nagyszerű játékost az első helyen tart. Ez a stílusok összeolvasztásáról szóló kérdés, nem egy nagy változtatás. 

The official Orlando Magic site: Hennigan Ready for Challenges

Kimértek a gondolatai és részletesek a víziói a jövőre vonatkozólag...General Manager Rob Hennigan beszélt  a folyamatról, amit használni fog, hogy újraépítse az Orlando Magicet, hogy ismét bajnokesélyes legyen.

Ebben a folyamatban, Hennigan hangsúlyozta, nem fogja akadályozni a 30 éves kora, amivel az NBA legfiatalabb GM-je. Ehelyett arra fogja használni a tapasztalatokat és értékeket, amiket a sikeres munka során tanítottak meg neki San Antonio-ban és Oklahoma City-ben, hogy formálja azokat az értékeket, amiket megpróbál átadni a Magic-nek, mint a csapat új kosárlabda műveletekért felelős igazgatója. Végül, sikeressége a Magic-kel nagyban függ a képességétől, hogy fejlessze a kapcsolatokat, és aránylag fiatalon lássa meg a tehetségeket.

"Azt hiszem, az alapvető tényező a kapcsolatok, amivel rendelkezel az egész ligában, és a tisztelet szintje'', mondta Hennigan, aki csütörtökön találkozott a médiával, miután szerdán hivatalosan felvette a Magic. "Ez a kor, de a munkád minősége által leszel megítélve, és azáltal, ahogyan kezeled az embereket és az üzletet. Biztos vagyok benne, hogy helyzetbe tudjuk hozni magunkat, hogy igazán jó döntéseket hozzunk a szervezetünkért."

Hennigan, Worchester(Mass.) szülötte, a bajnoki tapasztalatai és a játékos személyi értékelő képessége miatt lett felvéve a Magic-be, és a képessége miatt, amivel stratégiai terveket dolgoz ki a szervezet számára. 4 évet töltött el San Antonio-ban, és még 4 évet Oklahoma City-ben, ahol segített ezeknek a franchise-oknak összeválogatni a tartós sikerhez a tehetségeket, akiket a draft megengedett. Hennigan elmondta, hogy a tapasztalatai minden kétséget kizáróan vezetővé formálták, és nagy szerepet játszanak majd abban, ahogy a Magic pályán nyújtott teljesítményét irányítsa.

"A könnyű válasz a rengeteg munka", mondta a figyelemre méltó útjáról a gyakornokságtól a Spurs-nél a GM posztig a Magic-nél az elmúlt 8 évben. "Szerencsém volt dolgozni néhány hihetetlen helyen néhány hihetetlen emberrel, akik bizonyos hitet és filozófiát neveltek belém. Mi a szokások és a környezetünk teremtményei vagyunk, és én a haszonélvezője vagyok ezeknek a dolgoknak."

Hennigan-nek, aki egy elbeszélgetést tervezett a Magic jelenlegi játékosaival, munkája lesz potenciális franchise-változtató döntéseket meghozni. Ő fogja vezetni az új edző szerződtetését, aki majd pótolja Stan van Gundy-t, akit május 21.-én mentettek fel. Továbbá Hennigan vezényli a szerdai Draftot, ahol a Magic a 19. és a 49. helyen választ.

Emellett, vannak olyan döntések, amelyek Jameer Nelson(esetlegesen kilép a szerződésből), J.J. Reddick(nem garantált szerződés) és Ryan Anderson(egy korlátozott szabadügynök) jövőjét közvetlenül befolyásolják. És természetesen a franchise center Dwight Howard jövője is még nagyon a levegőben lóg, miután a szezonvégi hát-műtét óta Los Angeles-ben van. Ami a Howard-helyzetet illeti, Hennigan azt mondta, megpróbál "érzelemmentes" maradni, "nekifeszül az előkészületnek, hogy meghozza a szervezet által legjobban várt döntést".

Hennigan kihangsúlyozta, hogy ő képes meghozni a döntéseket és ellátni a feladatot, és elismerte, hogy együttműködésben fog dolgozni a DeVos családdal és az ügyvezető igazgató Alex Martins-szal.

"Nem kérdés, hogy van nyomás, mert ez egy 'nyomás üzlet'", mondta Hennigan, aki csütörtök este Oklahoma City-be repült, és utána visszarepült Orlando-ba a hétvégén, hogy megkezdje a Magic-idejét. "Neked kell megszerezned a teljesítményedet, mert senki sem fog szívességet tenni érted. Úgyhogy le fogjuk hajtani a fejünket, a karok felemelkednek, és dolgozni fogunk."

Martins azt mondta, hogy Hennigan nagyon megfelel a Magic-nek az ő okossága, értékes és fegyelmezett etikája miatt. Továbbá Martins-nak tetszett Hennigan San Antonio-ból és Oklahoma City-ből hozott tapasztalatának a minősége, és elmondta, hogy annyi adu van a tarsojában, amikkel felülemelkedik azon, hogy csupán 30 éves.

"Ahogy olvasod Rob összefoglalóját, nincs rajta a kora", mondta Martins. A tapasztalata, hogy mit tett, és a szervezetek, amiknek részese volt, messze túlszárnyalják az éveit. Nyilvánvaló, hogy ez mennyire fontos. Fontos a tapasztalat, amivel rendelkezik, az emberek, akikkel dolgozott, és a szerepek, amiket megkapott San Antonio-ban és Oklahoma City-ben. Az életkor nem meghatározó tényező. Tapasztalat, amit a munkád során megszereztél, és a szokások, amiket kifejlesztettél - ez az, ami fontos a sikerhez ebben a világban.

Amíg San Antonio-ban volt, Hennigan-re nagy hatással volt Popovich edző, és tagja volt a bajnok csapatnak 2005-ben és 2007-ben. Jelentős szerepet játszott, hogy a Spurs nagyott húzott a késői draft-cédulákkal, és elhozták George Hill-t és Tiago Splitter-t.

Végül elhagyta a Spurs-t, hogy csatlakozzon GM Sam Presti-hez, amikor végül segéd GM-mé/játékos személyi igazgatóvá vált. Segített a Thunder-nek, hogy az NBA egyik modell franchise-ává váljon, egy "erőcsapat" felépítésével a drafton.

Hennigan ideje alatt, az Oklahoma City különösen jól draftolt. Annak a csapatnak a tagja volt, aki ledraftolta Russel Westbrook-ot(2008-ban), Serge Ibaka-t(2008-ban), James Harden-t(2009-ben), Rodrigue Beaubois-t(2009-ben), Eric Bledsoe-t(2010-ben) és Quincy Pondexter-t(2010-ben).

"Az építkezés a draft alatt kritikus, különösen, ahogy az új CBA-ben mennek a dolgok. A draft a legjobban racionalizált, gazdasági modell egy csapat felépítéséhez", mondta Hennigan. "Azok a játékosok, akiket ledraftolnak, mind különbözőek. De azok a játékosok, akiket volt szerencsénk ledraftolni, hasonlóak voltak abban, ahogy a játékhoz állnak, és a fegyelmükben és a látomásaikban."

Hennigan elmondta, hogy körül-belül 4 évvel ezelőtt játszott el a gondolattal, hogy irányítja a csapatát, mint GM. Bevallotta, hogy "alázatos és hízelgő" volt, hogy a Magic érdeklődött iránta, mint GM, és jelölte a pályázók közé, és így nevezte az esélyt: "esély, ahol az felkészültség találkozik a lehetőséggel". Most lelkes, hogy bizonyíthatja a tapasztaltságát és elveit stratégaként, és tehetség-értékelő képességét, amivel újra fogja építeni a Magic-et.

"A több idő, amit eltöltöttem Martins-szal és a DeVos családdal, kényelmesebb volt, és átadták a vízióikkal azokat az értékeket, amiket bele akarnak nevelni csapatba, és azokat a dolgokat, amiket akarnak, hogy megtestesítsék a szervezetet", mondta Hennigan. "Ezek a dolgok összeegyeztethetőek az én ösztöneimmel és hitemmel". Ebben az értelemben eléggé egyedülálló párosítás jött össze.

"Egyszerűen a célunk az, hogy egy elit csapatot építsünk, a pályán belül és kívül", mondta Hennigan. "Ha a rendszernél és a stratégiánál tudunk maradni, a végcélnak fenntarthatónak kell lennie. Létre akarunk hozni valamit, aminek van elég hosszú élete és folytonossága ehhez. Helyet akarunk csinálni egy olyan csapatnak és játékosoknak ebben a városban és egész Közép-Floridában, akiket támogatnak, és büszkék rájuk az emberek...Minden nap odamegyünk a taposómalomba, hogy megpróbáljunk jobbak lenni. Ez egy nagyon izgalmas nap, és én készen állok a munkára."

The Official Orlando Magic site: Magic Name Hennigan General Manager

Ismét érdekességgel jelentkezem. Igaz, hat napos csúszással(mondjuk közbejött a nagydöntő), de büszkén jelentem be, hogy az Orlando Magic leszerződtette Rob Hennigan-t, mint GM-et. Hennigan-nek eléggé jó ajánlólevelei vannak, reménykedem a legjobbakban. Az alábbiakban John Denton-tól, az Orlando Magic hivatalos oldalának szakírójától olvashattok egy kisebb összeállítást az új GM-ünkről.

Központban egy NBA vezető megtalálása, aki erős stratégiai készségekkel és bajnoki sikerrel rendelkezik, az Orlando Magic felbérelte Rob Hennigan-t, az következő GM-nek.

A Magic vezérigazgatója, Alex Martins hivatalosan szerdán vettel fel Hennigan-t, és csütörtökön lett bejelentve a médiában.

Hennigan, 30 éves, és az egyik legfényesebb fiatal elmének tartják az NBA-ben, miután az előző 8 évét sikeres franchise-okban töltötte el, San Antonio-ban és Oklahoma City-ben. Tagja volt a San Antonio bajnok csapatának 2005-ben és 2007-ben, és a Thunder jelenlegi, döntős csapatának.

Hennigan fogja vezetni a keresést egy új edző után a Magic-be. És mivel már sok szezont töltött el főiskolás és nemzetközi tehetségek értékelésével, ezért ő irányítja a Magic-et a június 28.-ai NBA Draft-on. Az Orlando rendelkezik a 19. és a 49. hellyel.

Hennigan az elmúlt 4 szezonját Oklahoma City-ben töltötte, ahol segített a Thundernek, hogy az NBA egyik modell-franchise-ává váljon, az építkezés által, amivel felépített egy erő-csapatot a drafton. Segéd GM és játékos személyi igazgató volt az elmúlt 2 évben, összpontosítva a főiskolás és nemzetközi felderítő részlegre.

Hennigan idejében Oklahoma City-ben, a Thunder különösen jól draftolt. Tagja volt annak a csapatnak, amelyik Russel Westbrook-ot(2008-ban), Serge Ibaka-t(2008-ban), James Harden-t(2009-ben), Rodrigue Beaubois-t(2009-ben), Eric Bledsoe-t(2010-ben) és Quincy Pondexter-t(2010-ben) draftolta. Hennigan segédkezett Ibaka fejlesztésében, egy kongói bennszülöttében, aki eltöltött egy szezont Spanyolországban, mielőtt a Thunder-hez csatlakozott volna Oklahoma City-ben.

Egy korábbi alacsony főiskolai sztár játékos az Emerson College-on, Hennigan 2004-ben debütált az NBA-ben, amikor a San Antonio Spurs vette fel. 4 idényt töltött el a Spurs-szel, kemény munkája a gyakornokságtól egészen a Basketball Operation Assistant-ig, a kosárlabda műveletek igazgatói posztjáig vezette 2007-ben.

San Antonio-ban jelentős szerepet játszott abban, hogy a Spurs olyan játékosokat fedezzen fel, mint George Hill(2008-ban) és Tiago Splitter(2007-ben). Nemrég beismerte, hogy a stílusa, amivel irányít embereket és kiértékel tehetségeket, a Spurs edzőjétől, Gregg Popovich-tól származik.

"Ez elég vicces, mert(az interjú San Antonio-ban készült) nagyon kevés köze van a kosárlabdához, valójában", mondta a GoLocalWorcester-nek. "A srácok, mint Popovich edző, többet foglalkoznak az értékeiddel és munka moráloddal. A San antonio-i kultúra mindent megtesz, hogy jó embereket találjon."

Orlando-ban, Hennigan rohamot fog indítani azért, hogy tovább építsen egy Magic franchise-t, ami már elég járatos a sikerben. Az Orlando hatszor jutott be egymás után a rájátszásba, a leghosszabb sorozat a keleti főcsoportban. És mióta a DeVos család megvásárolta a Magic-et az 1991-92-es szezonban, az Orlando-nak van holt versenyben a legjobb győzelmi százaléka(.540) az NBA-ben.

Amellett, hogy kinevez egy edzőt és kezeli a draftot, Hennigan-nek lesz néhány döntése, amelyek kapcsolódnak a Magic jelenlegi csapatához. Az irányító Jameer Nelson kapott egy kiterjesztést az NBA-től, ami késlelteti a döntését a jövőjéről június 29.-éig. J.J. Reddick-nek nincs teljesen garantált szerződése a következő idényre, és Ryan Anderson - az NBA legtöbbet fejlődött játékosa 2012-ben - egy korlátozott szabadügynök. És természetesen a szupersztár center Dwight Howard jövője is ködös, miután megműtötték a hátát márciusban.

Ball Don't Lie: Will people stop hating the Heat and LeBron James now?

LeBron az új barátaival pózol

A "The Decision" és a túljátszott welcome parti után a Miami Heat lett az NBA főgonosza. Eleinte az került a megvetés középpontjába, hogy hogy álltak össze, a tiszta arrogancia és a versenyképesség hiánya, ami meghatározta a szupercsapat megközelítését. Aztán, amikor összetörtek a Dallas ellen, az ötlet az volt, hogy az ő morális hiányosságaik megmutatják a kosárlabda hiányosságait is, és hosszú  ideig nem fognak tudni nyerni, amíg egyéniségek vannak jelen. Meg kellett érniük.

Mint a legtöbb erkölcsi alapú elbeszélés, mindig kicsit hozzátesz a Miami hibáihoz. De a hagyományos bölcsesség gyakran működik így, és a korábbi elbeszélések valójában a jövő elvárásainak a hatása. Tehát amikor a Heat megnyerte a bajnokságot csütörtök este(kinti idő szerint- a szerk.), sokat hallottunk az ő érésükről és a módszereikről, amiktől LeBron James egy még jobban összpontosított,  tehetségesebb játékos lett.

A Heat úgy tűnt, megszerezte a bajnoki címet, ahogy a közvélemény akarta, cserébe nyert néhány új rajongót. Szóval most fel kell tennünk a kérdést: elégedettek vagyunk a Heat-tel? Elemezve a Miami rendszerét, lehet, hogy kicsit ésszerűbb?

Bizonyos értelemben a válasz az, hogy ezek a dolgok megtörténtek, és senki sem lesz ismét képes arra, hogy égető kijelentéseket tegyen LeBronról. Csak a legelszántabb Heat-utálók állítják azt, hogy ez  a bajnoki cím nem számít, mert egy rövidített szezonban szerezték meg, vagy hogy nincs a Heat-nek  bajnokhoz méltó szíve. Minden múló teljesítmény közelebb visz az igazsághoz, a könnyek lemossák a  fellengzősség rétegeit.

A TrueHoop írásában(amit kötelező elolvasnod), Kevin Arnovitz reméli, hogy most már tudunk LeBron kosárlabda-tudására koncentrálni, és nem arra, amit Erik Spoelstra mondott hangzavarként:

Csodálom James tehetségét, kosárlabda játékosként számára sosem a feltétlen imádatról vagy a professzionális hiányosságok oldaláról szólt a dolog. Sokan álmodoznak róla, hogy milyen lehet a kosárlabda, James egyszerűen a legérdekesebb játékos, aki a legjobb formájában felajánlott nekünk egy pillanatot a plátói jövőből - méret, sebesség, látvány, ravaszság és megérzés egy csomagban.

Valahol az út mentén, az elvárások kihozták James-ből a legjobbat. Attól a pillanattól kezdve, hogy fenoménként érkezett Clevelandbe, egy görbe ellen osztályozták. A megsértett érzékenysége által kihasználta a képességeit, és eladhatóvá tette az erő-játékát. Sokak számára ez a tett megsérti a játékos és szurkoló közti szerződést, és a tavalyi nagydöntő olyan volt, akár a kölcsönösség isteni tette, vagy csak egy demonstráció, hogy James nem egy árucikk.

Kevin nagyon jó írása több, mint a jövő jósolgatása, de mindazonáltal kicsit túl biztatónak tűnik nekem. Ahogy a Bethlehem Shoals írta a 4. meccs után, az NBA szurkolók megdöntötték James nagyságát azzal, hogy már azelőtt villámhárítója egy kritikának, hogy az adott esemény bekövetkezett volna. Nem számít egy játékos vagy csapat nagysága és eredménye, az emberek mindig többet és többet fognak elvárni a világ legjobb sportolóitól. Kobe Bryant, például, nem hirtelen vált vitatottá a kosárlabda tekintetében, amint 2009-ben Shaquille O'Neal nélkül nyerte meg a bajnokságot. Ehelyett ő egy új kontextusba került, korszaka játékosai ellen(emlékezzünk, Kobe vs. LeBron volt a vita tárgya több idényen keresztül), vagy a játék történelme ellen(ő soha nem lehet Michael Jordan, vagy egy all-time top 10 játékos). Talán a vita középpontjába több kosárlabda került, amit nézünk - a TrueHoop maga vezette a támadást, hogy Kobe meccsvégi teljesítményei a megfelelő kontextusba kerüljenek. De az elbeszélés nem mehet el teljesen - egyszerűen elmozdítják.

LeBron és a Heat, továbbra is megosztják a tömeget. Az ellenzőik egy dinasztiát várnak tőlük, és hogy James egy legyen a valaha élt legjobb játékosok közül. (Egy szakíró tette ezt a kijelentést a végső buzzer után.) Ha teljesülnek bizonyos elvárások, újak keletkeznek. Amíg LeBron Michael Jordan-nel meccsel, és a Heat a történelem legjobb csapatai közé emelkedik, addig vita lesz. Nem vagyunk készen velük, mert egyszerűen nem megy, hogy az emberek megvitassák a sportot 2012-ben(vagy valaha is, tényleg).

Az elbeszélés általában annak a leegyszerűsített útja, hogy hogy néz ki egy szituáció, akár az erkölcsi hiányosságokban állnak a hibák(nézzük meg, mi történik Kevin Durant-tel, ha sokáig nem nyer gyűrűt) vagy azokban a látványos eredményekben, amik minden gusztustalanságot letörölnek egy sajátságos csapatról vagy játékosról (ha az ember teljes szívvel elfogadja a Heat-et a két évnyi masszív kritika után, az egy kicsit fura). Mégis, bizonyos mértékig minden egy történet; az elbeszélés mindig jelen idejű, még ha meglehetősen konkrétak is a viták egy játékos tendenciájáról a játék minőségében. Az emberek elvetik, figyelmen kívül hagyják a leggyakoribb tényt, hogy a világot emberi lények szervezik.

Ha még ésszerűbbek akarunk lenni a Miami Heat-tel és LeBron James-szel kapcsolatban, a válasz nem az, hogy nem vesszük figyelembe a módszert, ahogy ők dolgoznak. Egyszerűen meg kell tartanunk az egészséges nézőpontot, meg kell próbálnunk elkerülni az indokolatlan túlzásokat, és elfogadni a másfajta véleményeket.

The Finals értékelés

A 21. század elején sporttörténelmi esemény történt. LeBron Jame, a korábbi Chosen One és egykori Cleveland Cavaliers játékos a 2012-es NBA nagydöntő 5. meccsén megnyerte csapatával, a Miami Heat-tel a bajnokságot.

James remek formája végigkísérte a South Beach-i csapat egész szezonját. A rájátszásban szintén hozta a jobbnál-jobb teljesítményt, amely végül egészen a döntőig segítette az alakulatot. Természetesen csak LeBron nem lett volna elég a Nyugati főcsoport győztese, az Oklahoma City Thunder ellen. A Heat csapatként kitűnőre vizsgázott az egész nagydöntő alatt. Dwyane Wade, Chris Bosh és LeBron James mellett minden meccsen más-más kiegészítő ember nyújtott extra teljesítményt. Így a nagy hármas mellett Mike Miller, Mario Chalmers és Shane Battier is vastagon benne van ebben a győzelemben.

Számomra több dolog miatt is meglepő ez a sima győzelem.

Először is, mert ezt a remek Thundert sikerült két vállra fektetni. Ne feledjük, az OKC egymás után négy meccset nyert meg a nagybetűs csapat, a San Antonio Spurs ellen a nyugati döntőben (abból a sorozatból többen várták döntőbe a Spurst, mint az OKC-t).
Másodszor azért meglepő kicsit ez az ellentmondást nem tűrő, egyértelmű diadal, mert az általam még a nagydöntő kezdete előtt összegyűjtött tényezők alapján a Thunder volt papíron - ha kicsivel is - az esélyesebb. Ezek a döntőt befolyásoló tényezők a következők voltak:

A franchise playerek teljesítménye
Azt hiszem, a Miami szempontjából nincs sok megmagyarázni való. Mind Bosh, mind Wade, mind pedig James tudta a dolgát, a szerepét. És ennek megfelelően vették ki a részüket a győzelemből. Az Oklahoma sztárjai közül egyedül Kevin Durant játékát nem érheti kritika. KD35 megtette a tőle telhetőt. Igaz, hogy a Heat védőinek sikerült már a döntő első meccsein kizökkenteni a támadó hibák kiharcolásával, de a csapatából, magához képest ő tett a legtöbbet azért, hogy az OKC győzzön a végén.

Akiknek a játékát már inkább lehet bírálni, az Russel Westbrook és James Harden. Harden játékát egy szóban össze lehet foglalni: katasztrófa. Az is bebizonyosodott továbbá, hogy Westbrook játék-intelligenciájának a hiánya milyen látványosan vissza tudja fogni Durant teljesítményét (Westbrook a nehéz ziccert is elvállalta számtalanszor, ahelyett, hogy Durant-et, vagy a többi csapattársát játékba hozta volna egy könnyű passzal).

A pad mélysége

Nos, ez az a tényező, ami a legnagyobb meglepetést okozta nekem, legalábbis miami oldalról mindenképpen. A szó klasszikus értelmében nem lett mélyebb a Heat pad, nem lett egyik napról a másikra feltöltve jobbnál-jobb kiegészítő játékosokkal a bench. Egyszerűen a már meglévő role playerek - akik nem egyszer szenvedtek a pályán az egész idény alatt - fityiszt mutattak a magam fajta kritikusoknak, és életük legjobb meccsét produkálva segítették előre csapatukat.

Az edzők szerepe
Nem is tudom, mi volt a megdöbbentőbb: látni Scott Brooks arcát, vagy Erik Spoelstra diadalmas tekintetét...
Amíg az OKC edzője tehetetlen volt és nem mert semmilyen váratlan húzást meglépni a Miami ellen, addig coach Spoelstra váratlanabbnál-váratlanabb dolgokkal lepte meg a Thunder csapatát és hallgattatta el a legnagyobb bírálóit, köztük engem is. Ez alapján teljes joggal ki lehet jelenteni, hogy a Heat edzőjének döntései pozitívan befolyásolták a döntő kimenetelét.


Nem várt dolgok
A kosárlabda ezen szegmensében nem történt meglepő dolog. Nem kicsit rándult össze a Heat-fanok gyomra, amikor LeBront úgy kellett levinni a pályáról a 4. meccs utolsó perceiben. Szerencsére csak kisebb görcs jött a lábába, bár ahogy kinézett, lehetett volna bokától combig bármilyen komolyabb sérülés. Szóval sérülések tekintetében nem történt említésre méltó dolog, sem a Miami, sem pedig az Oklahoma oldalán.

Sokan sokféle véleménnyel vannak a mostanában folyó bíráskodásról az NBA-ben. Például Frank Vogel, az Indiana edzője már a (Miami elleni) sorozat előtt azt állította, hogy a Miami kisírja a faultokat. Ezeket sosem vettem észre, egyik csapatnál sem. Leszámítva Kobe és még jó pár játékos egy-két olyan mimikáját, egyszer sem éreztem, hogy ez olyan veszélyes lenne. Sosem éreztem, hogy ez dönti el a meccset/meccseket. És most sem vettem észre, ez alatt az öt meccs alatt semmi erre utaló dolgot.


Végezetül meg kell említenem, hogy természetesen a döntő MVP-je az a LeBron James lett, aki 30.3 pontot, 9.7 pattanót és 5.6 gólpasszt átlagolt a 2012-es rájátszásban. Kétség kívül ő volt nem csak a Miami, hanem az összes Play-off-ba jutó csapat játékosa közül a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó játékos.
Én egyszerűen imádtam ezt a 2011/12-es idényt, főleg a rájátszást. És végül olyan bajnoka lett az NBA-nek, akit teljesen el tud fogadni minden szurkoló. A jövő idényre legalább ilyen szórakoztató, látványos, izgalmas szezont várok, mint ez volt.

NBA The Finals Micro-Movie: Game 4

Éééééés itt van az NBA nagydöntő 4. meccsének csillogó-villogó összefoglalója! Olyan jó visszanézni a legnagyobb zsákolásokat, passzokat...egy jó alvás után. De lassan vége lesz a hajnalozásnak. Bár szerintem ezt a Heat-fanok nem bánnák: ez azt jelentené, hogy holnap hajnalban csapatuk megnyerte az NBA-t, 4-1-es összesítéssel, legyőzve a nyugati bajnok Oklahoma City csapatát. Ehhez már "csak" egy meccset kell megnyerniük. Azt is hazai pályán. A feladat nehéz, de nem lehetetlen, ahogy szokták mondani.

Az előző meccsen mindenkinek elakadt a szava, amikor James arcán a fájdalom jeleit láthattuk. Erre az egész eddigi karrierjében nem volt példa. Kíváncsi leszek, hogy a lábgörcs(amit a kinti szakírók írtak) milyen mértékben fog kihatni a játékára, és ebből fakadóan a Miami teljesítményére.Ha esetleg nagyobb lenne a baj, még mindig reménykedek, hogy Wade egy extra-klasszis teljesítménnyel győzelemre tudja vezetni csapatát Bosh-sal az oldalán.

NBA The Finals Micro-Movie: Game 3

Itt is van az NBA nagydöntő 3. meccséről készített mini-film!
Ahogy a meccsek színvonala és jelentősége nő a sorozat végéhez közeledve, úgy nő ezeknek a kis-filmeknek is a minősége. Miközben pörög a film, töltöm le az Alley-oop 11. részét(Sport tv-s podcast, a mikrofonok mögött Szaniszló Csaba és Tőrös Balázs, természetesen a téma: NBA), ami szintén ma került ki az internetre. Így mindkettőt ajánlom mindenkinek.

NBA Hang Time Blog - BLOGTABLE: WORRIES FOR HEAT?

Ismét érdekességgel jelentkezem. Találtam egy érdekes bejegyzést az NBA.com - egyik - blogjában, a Hang Time Blogban. A bejegyzésben (nem feltétlenül) amerikai szurkolók véleményét írták le az adott témáról. Szerintem nagyon érdekes, így a Game 3 előtt nem sokkal, hogy a kintiek hogyan látják a dolgokat.

Minden héten megkérdezzük íróinkat a nap három legfontosabb NBA-témájának súlyáról - és ti is kaptok egy esélyt, hogy feljebb lépjetek a skálán, az alábbi kommentekkel.

 Ha Heat-fan lennél, mi aggasztana a legjobban? 

Steve Aschburner: Ha Heat-fan lennék, nem lennék kibékülve a gondolattal, hogy a Thunder képes volt a Miami-t túldobni(a második meccsen) 94-82-vel. Megértem, hogy menedzselve volt a vezetés megszerzése, és minden irányítás alatt volt, ezért had fogalmazzak így: az OKC nem elegendő fókusszal és erélyességgel jött ki a két (nagydöntő)meccsre, maguktól estek bele a korai két számjegyű lyukakba, és még így is csak 1-2 kosárra vagy egy fújásra voltak a 2-0-s vezetéstől. Van néhány alapvető dolog a Thunder edzői stábnál, amivel tisztába tudják tenni a dolgokat - mintha kész lenne a csapatotok! - és ez a dolog gyorsan hathat.

Fran Blinebury: Ugyanaz a régi dolog, a zsémbes habitusa a "hard-time" játéknak, és a lehülés, ami miatt elnyúlik a meccs lezárása. Mert nagyon közel volt, hogy a Miami egy 0-2-es hátrányt vigyen haza.

Scott Howard-Cooper: Játszom egy csapatban, amelyik nem tudja, hogyan lehetne érintett. A Thunder egyedülállósága az alkalmatlanságuk, hogy megmutassák a korukat. Ők érettek és megalapozottak, és higgadtan játszanak a koruk ellenére, így az elvesztett pályaelőny, és hogy 1-1-gyel jöhetnek Miamiba, nem fogja megizzasztani őket.

Shaun Powell: A termelés hiánya a padról. Szép, ahogy Shane Battier dobása hullik, de ha egy hullámzó dobó formát fog ki, akkor ki lesz laza? Továbbá Udonis Haslem volt a pattonózó-gép a Celtics ellen, de eddig elég enyhe volt a nagydöntőben. Chris Bosh-sal a kezdőben a Miaminak szüksége lesz valakire, aki felemelkedik a padról. Ki lesz az?

John Schuhmann: Én attól félek, hogy a Thunder-nek volt két lassú kezdése, és csak egy vagy két labdabirtoklás kellett a 2-0-hoz. Azt is megértem, hogy Shane Battier nem tud tovább 69%-kal dobni a periméteren kívülről, és hogy lehet nyerni csúnyán egyszer vagy kétszer. Viszont ehhez szükséges lenne lelassítani az OKC támadását, ami egy lehetetlen feladat.

Sekou Smith: A Heat-fanoknak attól kell tartaniuk, hogy már jártak itt ezelőtt, és néztek már ki sikeresnek a döntőben, csakhogy a dolgok összeomlottak a Mavericks ellen tavaly. Továbbá azon kell töprengeniük, hogy Shane Battier meddig tudja fenntartani ezt a formát, a mélységből jövő dobásait, és a képességét, hogy jó helyen legyen jó időben, amikor a Heat nagy hármasának szüksége lesz még egy emberre, aki csinál egy játékot. Palackozni akarod a második meccs energiáját, erőfeszítését és hatékonyságát - a negyedik negyedben körömlerágás, persze - és felnyitni azt a Thunder ellen a 3., a 4. és az 5. meccsen, és elkerülni a visszatérést Oklahoma City-be, ahol a nyomás minden bizonnyal visszakapcsolná a Heat-et, ha a sorozat így megy tovább.

Make some nasty

"11 kutya van ebben a védelemben, és mind póráz nélkül. Mind készek vagyunk enni. Éhesek vagyunk....foggal-körömmel fogunk küzdeni mindenki ellen." 

- Bernard Pollard, Baltimore Ravens safety

On Dwyane Wade’s new secondary role and the Heat structure

Ismét egy érdekes blogbejegyzésbe futottam. Már csak azért is, mert az egyik kedvencemről, Dwyane Wade-ről, és az ő megváltozott szerepéről szól a Heatben. A bűncselekményt Eric Freeman követte el a Yahoo! NBA-s blogjában, a Ball Don't Lie-ban.

Amikor a Miami Heat vagányai egyesítették erejüket 2010 nyarán, és létrehoztak egy "túlvilági behemót" kosárcsapatot(vagy legalábbis így gondoltuk), az általános feltételezés az volt, hogy LeBron James és Dwyane Wade társvezetők lesznek. Wade, aki egyike a liga 5 legjobb játékosának, kiérdemelte a jogot, hogy alfahíme legyen csapatának, ahogy ő egész karrierje során játszott. Sok kritika érkezett LeBron James kezdésével kapcsolatban, leszámítva, hogy felvette csapatát a lehetséges utak legrosszabbjáról, nem akart félreérthetetlenül a csapat legjobb játékosa lenni. Wade-del volt néhány kérdés, hogy ki vegye át a vezető szerepet.

Az első szezonban a Heat küzdött, hogy megválaszolja a kérdést, LeBron és Wade túl gyakran halogatták egymás közt, és időnként nehezen tudtak együtt dolgozni. Most azonban a hierarchia fel van állítva. LeBron, aki annyira jól játsza az all-around játékot, amennyire egy ember képes az NBA nagydöntőben, egyértelműen a Heat szervezője, aki mindenkinek ad egy szerepet a felállásban és a struktúrában. De ebben a rendszerben kicsit homályos Dwyane Wade ideális "használata."

Nem ellentmondásos azt mondani, hogy ennek a Wade-nek volt már egy "egyszer lent-másszor fent" rájátszása, néhány remek teljesítménnyel, de alapvetően küzdött, hogy megtörje az ellenfeleket a cseleivel, és hiányzott a "robbanás nélküliség" az elmúlt szezonjaiból. Ő még mindig sikeres játékos, de ő egy másfajta játékos ebben a utószezonban. Bár ő nem fogja beismerni, de nehéz elképzelni, hogy a térde valami remek állapotban lenne. Wade számai igazán jók - 22.8 pont meccsenként és 46.6 százalékos dobásarány a rájátszásban - de ő nem ugyanaz a játékos.

De az tény, hogy korlátozottan segített neki egy tisztább szerep. Wade még mindig Wade, és ő az egyik legsokoldalúbb dobó. De nem tudja felvenni a meccseket ugyanúgy, ahogy régebben megvoltak a területei, ami viszont lehetővé tesz LeBronnak egy sor szerepet mint alfahím, és nagyobb lehetőséget biztosít olyan játékosoknak, mint Chris Bosh, Shane Battier és Mario Chalmers. Ahelyett, hogy csak tehetségei lennének, a Heat-nek szerkezete van. Viszont ez még veszélyesebb és magabiztosabb erővel vértezi fel őket.

Amikor Wade keresztülmegy egy játékon, már nem tartogatja a labdát. Például a második meccsen okos vágásokat hajtott végre, amik után megtalálta James-t középtávolikra és ziccerekre. Wade-nek nem voltak könnyű kosarai, pontosabban - megmutatta a tehetségét fadeaway-ekkel és más nehéz dobásokkal - ő nem hozott létre sajátot. Amikor Wade küzdött az utószezonban, az nagy részben azért volt, mert ő egy teljesen egészséges játékosként próbálkozott, azáltal, hogy hosszú ketteseket eresztett el egy sor leütés, csel, stb. után. A legjobb akkor volt, amikor többet volt szerepjátékos - egy sztár ebben a szerepben, mindazonáltal egy több funkcióval rendelkező darab. Ez sokkal jobb helyzet a Heat-nek, mert jobban megértik, hogy milyen identitás kell a csapatnak.

 Wade egészsége tud javulni a rájátszás után, és vissza tud térni a korábbi ragyogó formájához, labda-éhségéhez és sztárságához. Lehetséges, hogy a nehézségek, amikkel megküzdöttek a múltban, ismét felmerülhetnek. Most azonban, ebben a nagydöntőben úgy látszik, megértik egymást. És bár az eredmény még mindig nagyon a levegőben lóg, tagadhatatlan, hogy egy nagyon nézhető és félelmetes kinézetet kaptak ezáltal.

- Eric Freeman 

NBA The Finals Micro-Movie: Game 2

Itt is van a friss, ropogós mini-film az NBA 2012-es nagydöntőjének második meccséről. Ezt a meccset hála Istennek már tudtam nézni, de azért mindenképpen kirakom ezt az összeállítást is, mert ez is remekbe szabott lett. Enjoy it.

NBA The Finals Micro-Movie: Game 1

Már tavaly is élveztem az NBA.com által készített Micro-Movie-kat, amiket a rájátszás meccseiből vágnak össze. Idén az első körökben nem figyeltem a kis-filmeket, inkább az élő meccseket, ismétléseket követtem nyomon. Viszont, hogy kimaradt a Finals első meccse, így rákattantam az abból összerakott csodára. Remek lett.

Ball don't lie: LeBron James faded in fourth quarter, ESPN graphic claims, in defiance of math

Dan Devine, a Ball Don't Lie -egyik- szerkesztője érdekes képbe futott bele, elmondása szerint akkor, amikor "kattintgatott" a neten.

Röviddel azután, hogy az NBA nagydöntő első meccse véget ért kedd éjszaka, azon kaptam magam, hogy az Oklahoma City Thunder edzőjének, Scott Brooksnak, és a Miami Heat edzőjének, Erik Spoelstra-nak a meccs utáni sajtótájékoztatóját keresem.(Tudom, csak az NBA.com-ra kellett volna mennem, és stream-elnem, de nem gondoltam, hogy éppen akkor megy.) A keresésben az ESPN meccs utáni értékelésére bukkantam, melyben éppen akkor szerepelt az alábbi ábra(ők is lopták a CBSSport.com-nál dolgozó Will Brinsontól), ami "összetörte" LeBron James egész meccsen nyújtott teljesítményét:

A cél az volt, hogy kiemeljék James a nagy meccsek végén mutatott "töréseit". A széles körben elterjedt nézetnek biztosan van alapja, de a valóságban kissé túlzó, hiszen míg a "clutch" problematikus szegmens számára, sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni a kritikus, ámde "nem-összefoglalós" játékokat, amik győzelemre vezethetik a csapatot. De amikor a Heat veszít, az azt jelenti, hogy LeBron is veszít. És ha LeBron veszít, az azt jelenti, hogy beszélni fogunk róla, hogy megalapozott-e, vagy sem a késői összezsugorodásáról szóló elmélet. Ezért van a kép.

Nézd meg a képet. Az információ melyik része jelzi, hogy James nem tudja befejezni a meccseket, amikor kezd?

A grafika azt mondja el nekünk, hogy az első három negyedben James dobott 23 pontot, míg a negyedikben csak hetet. Nos, ha a 23-mat elosztod hárommal, akkor 7.66-ot kapsz. Ő átlagosan dobott az egész meccs kétharmadában.

Ez a kép azt mondja nekünk, hogy az első három negyed alatt James 18 kísérletből 9-et dobott be, szemben a 2/6-os, negyedik negyed-beli statisztikával. Ühm...az átlag 3/6 az első három negyedben. Szóval eggyel kevesebb ment be, azonos számú kísérletből. OK.

Ez a kép azt mondja nekünk, hogy majdnem annyiszor állhatott a büntető vonalra csak a negyedik negyed alkalmával, mint az első három negyedben együtt véve, összesen 9 próbálkozással befejezve a meccset, és 4, illetve 3 ponttal megtoldva a végleges (dobott) pontszámot.

Ez a kép azt mondja nekünk, hogy miután leszedett 7 lepattanót az első 36 percben, csak kettőt szedett a végső 12 percben. Ami tudod mekkora visszaesés a 2.3 lepattanó per negyedektől, amit a "nagyon rossz" negyedik negyed előtt átlagolt. (Volt még egy gólpassza a negyedik negyedben, összhangban a hárommal, amit az első három játékrészben adott)

Azt viszont nem árulja el a kép, hogy Dwyane Wade-nek és Crish Bosh-nak milyen szörnyű éjszakája volt a parketten, összesen 30-ból 11-et dobtak be, 29 pontot adva közösen, James küldte a meccsben tartó kosarakat Duran-tel és Westbrook-kal szemben, többnyire elég magányosan. Nem mondja el a kép, hogy ezek a meccsben tartó kosarak az Oklahoma City csapata ellen sültek, amely úgy jött a sorozatba, hogy vezeti a támadó hatékonyságban a rájátszást; nem a siker receptje, mert a Thunder átdobta a Heat-et 83-65-tel az első negyed után, és 53.4-del dobtak a mezőnyből a nyitó 9/19 után. Még egy csomó dolgot nem mond el a kép.

Ami elmondja, hogy LeBron James nem tudja befejezni a meccseket, amikor kezdő, az az, hogy vezet egy félideig, azután kikap, és ez nem mondja el az igazat. Ez nagy számokra kis számokat dob, és azt mondja: "Nézd, milyen különbözőek!"anélkül, hogy megjegyezné...tudod...hogy lenne egy teljesen elfogadható indok, hogy miért vannak az egyik oldalon nagyobb számok, mint a másikon. Nem valami szép munka.

Ez egy nagy betli, mert az ESPN működésében borzasztó sok ember dolgozik jól gyakran vagy mindig azért, hogy segítsen megérteni a meccseket. Olvasd Henry Abbott-t, milyen könnyűnek tűnik Kevin Durant pontszerzése, vagy Tom Haberstroh-t, aki szerint miért képtelen a Miami, hogy leállítsa a rövidzárlatokat a támadásában, vagy Sebastian Pruiti-t, aki irodalmi stílusban ír le mindent az X-ekről és az O-król. Okosabb leszel a végén, ígérem. Tanulni fogsz valamit.

És ebből? Minden, amit ebből megtudtam, az az, hogy könnyebb a figyelem középpontjába kerülni, ha azt mondod, hogy LeBron egy "choker", még ha a tények ebben az esetben nem igazolnak vissza. A bizonyíték ott van a tv-képernyődön; egyszerűen csak szükség van egy kis fejszámolásra. És ha kész vagy, akkor emlékezz Chris Webber összeomlására csupán egy párbeszéd miatt az NBA Tv-ben.

- Dan Devine

Az NBA nagydöntő első meccsén az Oklahoma City győzedelmeskedett. Hazai pályán Durant 36, míg Westbrook 27 ponttal vette ki a részét a diadalból(Durant még 8 pattanót és 4 gólpasszt is társított pontjaihoz, Westbrook 8 pattanót szedett, és kiosztott 11 gólpasszt). Miami oldalon James 30 pontot, 9 pattanót és 4 asszisztot adott be a közösbe, ugyanakkor Wade 19 ponttal és 8 asszisztot hozott(A Heat-nél érdekesség, hogy a kiegészítő emberek is jól játszottak a vereség ellenére: Battier 17, Chalmers 12 pontot dobott). Ezen az estén Bosh volt kicsit csendesebb a megszokottnál, ő csupán 10 pontig és 5 pattanóig jutott.
Összességében vállalható a vereség, főleg, hogy ettől az OKC-től eléggé nehéz lett volna elvenni a pályaelőnyt. De erre még a következő, csütörtök esti második meccsen még lesz esélye a South Beach-iekenk.

A The Basketball Jones NBA-vel foglalkozó blog is készült a döntőre. Ezeket a szép képeket tegnap tették közzé a srácok. Úgy látszik, James és Durant is eldöntötte, hogy kié lesz ebben az évben a trófea.

NBA: The Finals

Ugye, milyen lelkesítő volt? Remélem, a Miami Heat játékosai is megnézik egyszer-kétszer, akár az edzői beszélgetés alkalmával. Rám mindig ösztönző hatással volt ez a négy perc. Nos, a South Beach-i csapatra is ráfér a lelki- és szellemi erősítés.
Elérkezett eme csodás pillanat is, amit minden NBA-rajongó a legjobban vár az évben: a nagydöntő. Ilyenkorra sokak szerint nincs egészséges játékos, és nincs -szerintem- elfogulatlan szurkoló sem.
Derék Orlando Magic-fanként egyértelműen az ellen a Heat ellen kellene drukkolnom, aki a nyugati főcsoport győztese, az Oklahoma City Thunder ellen fog pályára lépni magyar idő szerint szerda hajnalban. Az ellen a Heat ellen kéne drukkolnom, aki nemcsak hogy a keleti főcsoportot erősíti, hanem még divíziójában is az Orlando ellenfele, lévén mindkettő floridai csapat. Egyetlen érv szól a piros-feketék mellett: Dwyane Wade. Ő az az ember, aki miatt szívből remélem, hogy a 2012-es NBA idényt a Miami nyeri.Ő az a játékos, aki beletartozik -szintén szerintem- abba a 3-4 játékosból álló csoportba, akik bármikor, bármilyen meccset meg tudnak fordítani. Szerintem ő egy all-time clutcher.

2010-ben sok minden megváltozott, amikor Pat Riley tető alá hozott két nagy trade-et, és ezáltal „forró” vörös mezbe öltöztette LeBron James-t és Chris Bosh-t. 2010-ben mindenki azt hitte, hogy ez a csapat hosszú-hosszú időn keresztül mindenkit meg fog verni; egy olyan alakulat, "...ahol Dwyane Wade, LeBron James és Chris Bosh pattogtatja a labdát, az meg fog nyerni mindent". Tavaly ugyanígy, mint most (na jó, kicsit könnyebben), bejutottak a döntőbe, ámde kikaptak a (sokadik) virágkorát élő Dallastól (azóta Mark Cuban, a Dallas tulajdonosa minden eszközt megragadott, hogy feldarabolja győztes csapatát. Ő egy másik utat választott: eljutnak a rájátszásban, ameddig eljutnak, de a fő feladat a fizetési sapka „megtisztítása”, és az együttes fiatalítása lett.- a szerk.)

Ebben az évben egy nagyon különleges döntő alakulhat ki: papíron a liga két legjobb játékosa feszül egymásnak Kevin Durant és LeBron James személyében. Még akkor sem lenne könnyű dolgunk, ha a két játékos statisztikáit hasonlítanánk csupán össze. De persze erről szó sincs, a helyzet még bonyolultabb. Több, a párharcot befolyásoló tényezőt mérlegelnünk kell, ha érvekkel akarjuk alátámasztani, hogy szerintünk egyik vagy másik csapat fog bajnok lenni.

Ezek a tényezők szerintem:

- a franchise playerek teljesítménye

- a pad mélysége

- az edzők szerepe

- nem várt dolgok

A Miami esetében kicsivel könnyebb megállapítani, hogy ki az FP, mert még mindig nem tudni, és ez veszélyes...az ellenfeleknek. Nem lehet felkészülni ellenük, mert ki tudja, hogy a három szupersztár közül ki fog az adott estén áltagon felülit nyújtani.

Az OKC esetében egyértelmű, hogy Durant a nagyágyú, viszont mellette játszik egy all-star, Russel Westbrook személyében, és a 2011/2012-es idény legjobb hatodik játékosa, James Harden.

Ha ez nem lenne elég, akkor hozzá tehetjük, hogy ők hárman szinte egyszerre kerültek a még 2007-ben új városba költöztetett csapatba. A három játékos közül pénzben nem mérhető összhang alakult ki az évek során.

Arra tippelni sem mer senki, hogy az ászok milyen napokat fognak majd ki, -gondolhatunk itt akár Wade látványos formahanyatlásaira- viszont a két gárda padjainak összehasonlítása sem tart sokáig. Részben azért, mert Harden jelenléte megkönnyíti a mérlegelést, részben meg azért, mert az OKC-ban, rajta kívül még éppen annyival több a jó role player, hogy számunkra egyértelmű legyen: a Thunder a padok kérdésében fölényben van. Például a fene sem gondolta volna, hogy ha a Thunder egy nüansznyival továbbfejleszti passzjátékát, akkor ilyen hasznos lehet Serge Ibaka vagy Derek Fisher, akit a Lakersből szereztek meg.

Véleményem szerint egy csapatban legalább olyan fontos az edző személye, mint a legjobb játékosoké. Ezen elképzelésemet tartom mind az európai futball, mind a kosárlabda, mind pedig az amerikai futball tekintetében. Sőt, talán még nagyobb szerepe van az edzői döntéseknek ezen a szinten, hiszen itt már mindenki be tudja dobni a labdát. De ha krízis következik be az adott csapat védekezésében vagy támadásában vagy bármilyen, nem várt helyzet alakul ki, csak az edzőnek van joga és tehetsége ahhoz, hogy megoldja az adott problémát.
Nos, ha elfogadjuk ezt, akkor meg kell állapítanunk, hogy Scott Brooks, az OKC edzője előnyben van Erik Spoelstra, a Heat edzője ellenében. Elég, ha belegondolunk abba, hogy Brooks építette fel a csapatot, Duranttel 5 éve dolgoznak együtt, és az effajta „befektetést” nem lehet pénzzel megvenni, és ez az, ami miatt a többség a Thundert hozza ki végső győztesnek. Az atletikusságuk (csapat szinten) és az összeszokottságuk juttathatja győzelemre őket. Semleges szurkolóként sokkal inkább örülnék, ha például Brooks lenne a csapatom edzője. Nem csak azért, mert 14 évet játszott le NBA játékosaként, hanem azért, mert nincs annyira megkötve a keze, és mer is váratlant húzni, ha a helyzet úgy kívánja. Jobban tud reagálni véleményem szerint a váratlanra.

Arra, amit nem lehet kiszámolni, nem lehet következtetni rá, nincs előjele.
Gondolok itt elsősorban a sérülésekre. A szezon ezen szakaszában nem találunk olyan játékost, akinek ne lenne kisebb-nagyobb fájdalma, sérülése. Bármikor kimehet egy térd, kifordulhat egy boka, egy váll. De nem csak a sérülések izzaszthatják meg a két edző homlokát. A modern kosárlabdában egyre nagyobb szerepet kap -sajnos- a bíráskodás. Azokat a pályákat, amiket hajdan a férfias küzdelem uralt, mára a flopok, a felesleges színészkedések, durva szabálytalanságok, arcpirító bírói melléfogások hajtották uralmuk alá. Ezzel kell minden meccsen megküzdenie az edzőknek és játékosoknak egyaránt.

Ha mindezen tényezőket mérlegeljük, akkor a pad- és edzőkérdésben mindenképpen az OKC van előnyben. Viszont véleményem szerint a James-Wade-Bosh trió képes lesz felvenni a versenyt mind a Thunder kiválóságaival, mind pedig a fentebb kiemelt hátránnyal.
Végül itt látható a két kezdő csapat, match-upokra lebontva(érdemes végignézni a két gárda kezdőjén):

Mario Chalmers, Dwyane Wade, LeBron James, Chris Bosh, a center kérdéses, mert Coach Spoelstra még mindig nem találta meg a leghatékonyabb ötöst csapata számára

A Thunder legerősebb kezdősora: Russel Westbrook, Thabo Sefolosha, Kevin Durant, Serge Ibaka, Kendrick Perkins. Itt nincs meglepetés, kétség kívül a legjobb csapatuk, a Nyugati főcsoport legjobb csapata.

Útóirat

Megkértem öcsémet, írja le rajongásának tárgyát(illetve személyét), LeBron James-t. Ez lett belőle.

Emlékszem, korábban (2010-ben) úgy vártam az NBA-rájátszást mint kisgyerek a december 24-ét. Miért? Kedvenc játékosom, LeBron James, a szerénység mintaképe, Cleveland Mahatma Gandhija  végre valahára egy kész, bajnokesélyes csapatban pattogtatott (gondoltam én), meg se fordult a fejemben, hogy itt még gebasz is lehet. Hát lett, a nagy várakozások eredménye egy nagy pofáraesés lett, még a keleti döntő se jött össze.
Azóta mi változott bennem? Már tudom, hogy a Télapó nem létezik. Láttam, hogy hogyan nem szabad otthagyni egy csapatot. A mélyen tisztelt LeBron volt az elkövető. Volt is nagy mezgyújtogatás belőle Ohio-szerte...
Amikor bemutatták új közönségének, a Miami Heat szurkolóinak, lazán kijelentette, hogy bajnoki aranygyűrűkben gazdag új korszaka kezdődik („...not five, not six, not seven...”).
És még mindig ő a kedvenc! Én sem hiszem el. Pedig annyi mindent tett ez ellen...
Megtörtént az átigazolás 2010 nayarán, bajnokesélyes csapat is lett. Na jó, csapatnak nehéz lenne nevezni, de most ez lényegtelen. A lényeg, hogy mit ád az Isten? Bejutottak a Döntőbe 2011-ben. És idén is! Állati nagy mázli, tény. De valamit mégiscsak jól csinálhatnak, nem? De mit?
Nagyjából ismerem a csávó játékát (persze mint koca szurkoló): a meccseken a teljes 48 percből 46-on ott van fejben. Az utolsó 2 percig nem ritka tőle, hogy god-módban végigszáguld egymaga az ellenfélen. Ha viszont a végére döntetlen közeli eredmény alakul  ki, akkor törvényszerűen megkapja a labdát, rádobja és elszúrja. Ennyi. Ez a játék elég volt 3 MVP-címre és 2 elvesztett Nagydöntőre.
Ha valami csoda folytán mégsem ő kapná, vagy lepasszolná, akkor Dwyane Wade dobna.  És  ő  is kihagyná. Ez a 2012-es Wade minden, csak nem vezér. Ezzel még semmi baj nincs. Legyen LeBron a vezér! De hogy egy félidőben csak 6 pontot átlagoljon? Hogy tűz, elszántság nélkül kivonja magát a játékból? Hosszú percekig gondosan ügyelve rá, hogy még csak a labdához se érjen?
Pedig a Heat-nek egy állandó vezérre lenne szüksége, olyanra, mint a túloldalon Durant. Aki hátán cipeli a csapatot (mint James) vállalja a nagy dobásokat (mint általában James), és jó eséllyel bedobja (na ki? senki).
Jöhetne a nagy dobással Chalmers. A 2011-es Döntőben megmutatta, hogy be tudja dobni kiélezett szituban. Vagy Bosh. Sérülésből jött vissza, de az egyik leghasznosabb, legmegbízhatóbb dobó/pattanózó.
Ez a gárda ott egészítette ki eddig magát, ahol éppen gyengék voltak. Talán ezért tarthatnak ott, ahol. Az első körön James átizmozta őket. A másodikon már kellett Wade élettel teli játéka. A Celtics ellen eltűnt Wade, visszatért viszont Bosh, és a hit a pályára, jött a small ball, néha James vagy Haslem volt a legmagasabb miami játékos. Ez kellett, hogy nyerjenek? Ez!

Ez a Heat egy állati érdekes valami. Ha kellett, James tartotta őket meccsben, ha kellett, jött Wade, Haslem a lepattanóival, Chalmers a betöréseivel, Battier a fontos hármasokkal vagy az említett Bosh. Mindig volt valaki, aki a vállára vegye őket. Pont emiatt bízom a sikerükben. Mert annyival kiegyensúlyozottabb, jobb volt az a Celtics, edzőstül, magas emberestül, irányítóstul. És mégsem ők vannak a Döntőben.
Valamit mégiscsak jól csinálhatnak, nem?