Ball Don't Lie: Will people stop hating the Heat and LeBron James now?

LeBron az új barátaival pózol

A "The Decision" és a túljátszott welcome parti után a Miami Heat lett az NBA főgonosza. Eleinte az került a megvetés középpontjába, hogy hogy álltak össze, a tiszta arrogancia és a versenyképesség hiánya, ami meghatározta a szupercsapat megközelítését. Aztán, amikor összetörtek a Dallas ellen, az ötlet az volt, hogy az ő morális hiányosságaik megmutatják a kosárlabda hiányosságait is, és hosszú  ideig nem fognak tudni nyerni, amíg egyéniségek vannak jelen. Meg kellett érniük.

Mint a legtöbb erkölcsi alapú elbeszélés, mindig kicsit hozzátesz a Miami hibáihoz. De a hagyományos bölcsesség gyakran működik így, és a korábbi elbeszélések valójában a jövő elvárásainak a hatása. Tehát amikor a Heat megnyerte a bajnokságot csütörtök este(kinti idő szerint- a szerk.), sokat hallottunk az ő érésükről és a módszereikről, amiktől LeBron James egy még jobban összpontosított,  tehetségesebb játékos lett.

A Heat úgy tűnt, megszerezte a bajnoki címet, ahogy a közvélemény akarta, cserébe nyert néhány új rajongót. Szóval most fel kell tennünk a kérdést: elégedettek vagyunk a Heat-tel? Elemezve a Miami rendszerét, lehet, hogy kicsit ésszerűbb?

Bizonyos értelemben a válasz az, hogy ezek a dolgok megtörténtek, és senki sem lesz ismét képes arra, hogy égető kijelentéseket tegyen LeBronról. Csak a legelszántabb Heat-utálók állítják azt, hogy ez  a bajnoki cím nem számít, mert egy rövidített szezonban szerezték meg, vagy hogy nincs a Heat-nek  bajnokhoz méltó szíve. Minden múló teljesítmény közelebb visz az igazsághoz, a könnyek lemossák a  fellengzősség rétegeit.

A TrueHoop írásában(amit kötelező elolvasnod), Kevin Arnovitz reméli, hogy most már tudunk LeBron kosárlabda-tudására koncentrálni, és nem arra, amit Erik Spoelstra mondott hangzavarként:

Csodálom James tehetségét, kosárlabda játékosként számára sosem a feltétlen imádatról vagy a professzionális hiányosságok oldaláról szólt a dolog. Sokan álmodoznak róla, hogy milyen lehet a kosárlabda, James egyszerűen a legérdekesebb játékos, aki a legjobb formájában felajánlott nekünk egy pillanatot a plátói jövőből - méret, sebesség, látvány, ravaszság és megérzés egy csomagban.

Valahol az út mentén, az elvárások kihozták James-ből a legjobbat. Attól a pillanattól kezdve, hogy fenoménként érkezett Clevelandbe, egy görbe ellen osztályozták. A megsértett érzékenysége által kihasználta a képességeit, és eladhatóvá tette az erő-játékát. Sokak számára ez a tett megsérti a játékos és szurkoló közti szerződést, és a tavalyi nagydöntő olyan volt, akár a kölcsönösség isteni tette, vagy csak egy demonstráció, hogy James nem egy árucikk.

Kevin nagyon jó írása több, mint a jövő jósolgatása, de mindazonáltal kicsit túl biztatónak tűnik nekem. Ahogy a Bethlehem Shoals írta a 4. meccs után, az NBA szurkolók megdöntötték James nagyságát azzal, hogy már azelőtt villámhárítója egy kritikának, hogy az adott esemény bekövetkezett volna. Nem számít egy játékos vagy csapat nagysága és eredménye, az emberek mindig többet és többet fognak elvárni a világ legjobb sportolóitól. Kobe Bryant, például, nem hirtelen vált vitatottá a kosárlabda tekintetében, amint 2009-ben Shaquille O'Neal nélkül nyerte meg a bajnokságot. Ehelyett ő egy új kontextusba került, korszaka játékosai ellen(emlékezzünk, Kobe vs. LeBron volt a vita tárgya több idényen keresztül), vagy a játék történelme ellen(ő soha nem lehet Michael Jordan, vagy egy all-time top 10 játékos). Talán a vita középpontjába több kosárlabda került, amit nézünk - a TrueHoop maga vezette a támadást, hogy Kobe meccsvégi teljesítményei a megfelelő kontextusba kerüljenek. De az elbeszélés nem mehet el teljesen - egyszerűen elmozdítják.

LeBron és a Heat, továbbra is megosztják a tömeget. Az ellenzőik egy dinasztiát várnak tőlük, és hogy James egy legyen a valaha élt legjobb játékosok közül. (Egy szakíró tette ezt a kijelentést a végső buzzer után.) Ha teljesülnek bizonyos elvárások, újak keletkeznek. Amíg LeBron Michael Jordan-nel meccsel, és a Heat a történelem legjobb csapatai közé emelkedik, addig vita lesz. Nem vagyunk készen velük, mert egyszerűen nem megy, hogy az emberek megvitassák a sportot 2012-ben(vagy valaha is, tényleg).

Az elbeszélés általában annak a leegyszerűsített útja, hogy hogy néz ki egy szituáció, akár az erkölcsi hiányosságokban állnak a hibák(nézzük meg, mi történik Kevin Durant-tel, ha sokáig nem nyer gyűrűt) vagy azokban a látványos eredményekben, amik minden gusztustalanságot letörölnek egy sajátságos csapatról vagy játékosról (ha az ember teljes szívvel elfogadja a Heat-et a két évnyi masszív kritika után, az egy kicsit fura). Mégis, bizonyos mértékig minden egy történet; az elbeszélés mindig jelen idejű, még ha meglehetősen konkrétak is a viták egy játékos tendenciájáról a játék minőségében. Az emberek elvetik, figyelmen kívül hagyják a leggyakoribb tényt, hogy a világot emberi lények szervezik.

Ha még ésszerűbbek akarunk lenni a Miami Heat-tel és LeBron James-szel kapcsolatban, a válasz nem az, hogy nem vesszük figyelembe a módszert, ahogy ők dolgoznak. Egyszerűen meg kell tartanunk az egészséges nézőpontot, meg kell próbálnunk elkerülni az indokolatlan túlzásokat, és elfogadni a másfajta véleményeket.