Cameron kirúgva, a Ravens gödörben

Vasárnap este a Baltimore Ravens kikapott Washingtonban a Redskins ellen. Úgy a támadó egység, mint a védő szekció tette a dolgát becsülettel. De a rookie irányító zsenit, Robert Griffin III-t csak limitálni lehetett, megállítani nem. Egy a hosszabbításban berúgott utolsó másodperces field goallal győzelmet aratott a hazai csapat. Joe Flacco, a Ravens irányítója is odatette magát a maga 182 passzolt yardjával és 3 TD-jével. Noha dobott egy interceptiont, mégis 121.4-es kiemelkedő ratinget ért el. Tipikusan az a meccs volt, amikor a fiúk odatették magukat, fejüket lehajtva küzdöttek a csatában, de az ellenfél, ha kicsivel is, de jobbnak bizonyult. Személy szerint nagyon büszke voltam a teljesítményükre, kivétel nélkül minden egyes Ravens-játékos teljesítményére.

Tegnap, a meccs utáni napon kirúgták Cam Cameron offensive koordinátort, és a korábbi QB edző, Jim Caldwell kapta meg a posztját.

Érthetetlen, logikátlan döntés. Elsőre ezekkel a szavakkal tudnám kommentálni ezt a döntést. Mint ahogy fentebb írtam, én személy szerint meg voltam elégedve a vasárnap este látottakkal, egyáltalán nem volt lélektelen játék, nem volt nagy baklövés. Egyszerűen jobb volt az ellenfél. Ezért érthetetlen a kirúgás számomra. A szezon során ennél jóval pocsékabb játékot is láthattunk a baltimore-i alakulattól, például az Eagles ellen sokkalta több hibát vétett a csapat egésze. Akkor még csak pletykákat sem lehetett hallani edzőcseréről, vagy egyáltalán bárkivel való elbeszélgetésekről. Ezért érthetetlen az egyik szempontból.

Azért érthetetlen a másik szempontból, mert mint ahogy szintén fentebb megjegyeztem, nem tudnék senkit kiemelni, hogy „na ő, ő miatta ment el a meccs…”, egyik csapatrész játékosa sem követett el olyan hibát, ami miatt ki lehetne jelenteni, hogy „a védelem nem tette a dolgát” vagy a „támadó egység nem hozta az elvártakat”. Mégis a támadó szekció edzője lett eltávolítva. Érthetetlen.

Cam Cameron már a korábbi szezonokban is tudott olyat húzni, amire a legjobban védekező csapatok is csak pislogtak. Az idei szezonból elég csak két számot megemlítenem: 4th & 29. A hihetetlen feltámadás a San Diego ellen tényleg nem ért semmit, utána két vereség jött. A Steelers elleni jobban fájt, mint a Washington elleni, mivel a Pittsburgh csoport rivális. Ezt is megértem. Azt is megértem, hogy ha valamit változtatni kell, akkor most kell megtenni. Most még van idő a rájátszás megkezdése előtt. Mert szinte biztos, hogy a Ravens bejut a playoffba, de egyáltalán nem mindegy, hogy melyik helyen jut be. A mostani játékkal nem sokáig tartott volna az idei playoff számunkra, ez is tény, valamit kellett lépni. Viszont a csapatok nagy többségénél általában nem hoznak ilyen nagy horderejű döntést ilyen hirtelen. A Ravens egyértelműen megnyomta a pánik-gombot a két vereség után.

Már csak azt tehetjük, még ha nem is értjük teljesen a döntés miértjét, hogy kivárjuk, hogy kinek volt igaza. John Harbaugh-nak, a Ravens vezető edzőjének (ő egyedül hozta a meg ezt a döntést, mint ahogy később nyilatkozta is. Nem kérte ki a csapat kezdő irányítójának, Joe Flacconak a véleményét sem.), vagy a megdöbbent, és tényleg szükségtelen és érthetetlen volt ez a fajta változtatás.

A biztos az, hogy a következő játékhéten nem más lesz az ellenfél, mint a Denver Broncos, Peyton Manninggel és a remek elkapóival. Szó mi szó, el tudnék képzelni kellemesebb párosítást is, mint a már csoportját megnyerő Broncos. A csata nagyon kemény lesz. Suggs és Lewis még mindig kérdéses, és ki tudja, hogy lehet levédekezni egy ilyen minden hájjal megkent, sokat megélt irányító legendát.

Jacoby Jones TD tánca

Jacoby Jones TD tánca

Mint vérmes Baltimore-drukkert, már hónapok óta foglalkoztatott a kérdés: mit művel ez a srác??

Természetesen jó értelemben. Nem elég az, hogy átsprinteli a pályát, és a szurkolók már ettől szétszedik a stadiont, erre még lezavar egy olyan táncot, amiről még hetek múlva is beszélnek a sajtóban. Jacoby Jones, te vagy a mi emberünk!!!

És most lelepleződik a nagy titok a táncról, és arról, hogy mit várhatunk a következő Jones TD után...

A Ravens kickoff visszahordója elmondta, hogy egyszerűen próbál táncolni, akár a sztárok.

Jacoby Jones, a Ravens kickoff visszahordója/wide recievere nagy hírnévre tett szert a szurkolók körében a nem mindennapi touchdown ünnepléseivel. Először volt a „Choppa City Juke”, aztán Deion Sanders híres TD ünneplését idézte fel egy Dallas elleni primetime TD után. És most vasárnap debütált a „Cabbage Patch”. Három touchdown, három különböző tánc.

Szóval vannak még a tarsolyban további mozdulatok a jövőbeni TD ünneplésekhez?

„Van még egy-két táncom”, mondta Jones mosolyogva a vasárnapi, 55-20-as, Raiders fölött aratott győzelem után. „A hátsó zsebemben tartogatom őket. Próbálok a sztárok stílusában táncolni.”

Jones vasárnap bemutatta a „Cabbage Patch”-et egy 105 yardos kickoff visszahordás után, ami a második kickoff visszahordása volt a szezonban. Jonest nem érintette senki sem a játék során, egyszerűen átfutott a védelmen. A TD után, Jones felpöccintette a labdát az anyukájának a lelátóra, aztán belekezdett a táncba a család előtt. Még coach John Harbaughnak is tetszett, amit látott.

„Le voltam nyűgözve”, mondta Harbaugh hétfőn. „Odadobta a labdát az anyukájának, azután elkezdett neki táncolni. Ma megmutattuk a csapatnak a megbeszélésen.”

A meccs után Jones megtanította a CSN riporterének, Brent Harrisnek a táncot, sőt, rávette, hogy élő adásban mutassa meg a mozgását.
Jones repertoárjában több van, mint szimpla táncmozdulatok, a villámgyors veterán ezzel mutatja meg robbanékonyságát, valamint fejezi ki örömét, hogy hétről hétre a támadó játék szerves részét képezheti.

A vasárnapi visszahordással ő lett az első olyan játékos a Ravens történetében, aki két karrier visszahordással rendelkezik.

„Ez jót tesz az egységünknek – kick visszahordások, punt visszahordások, bármi. Mindenkinek részesednie kellene ebben az örömben. Ez jót tesz mindnyájunknak”, mondta Jones. „A társaim elvégezték a munka nagy részét. Ők büszkék erre, és értékelem, hogy blokkoltak nekem. Mindig a futásra és a pontok szerzésére fogok törekedni”.


Ha valaki kíváncsi a varázslatos mozdulatokra, amiből reményeink szerint minél többet láthatunk még ebben az idényben, akkor itt van egy kis ízelítő:

Itt egy "szimpla" TD utáni megnyilvánulást láthatunk

És itt láthatjuk az ominózus, Dallas elleni 108 yardos kickoff visszahordást, ami után Deion Sanderst idézi Jones

Denton: Önzetlen játék vezetett a korai sikerhez

Orlando - Az előző pillanat jelképezte az Orlando Magic szezonját, a hajlandóságot arra, hogy a játékosok megosszák egymás közt a labdát. Jó kedvvel mondta ezt Jacque Vaughn, akinek leesett az álla a vasárnapi teljesítménytől, különösképp a meccset megfordító harmadik negyedtől.

Egy olyan szakasza volt a kosárlabdának, ami megmentette a Magicet, és egy izgalmas, 115-94-es győzelmet eredményezett. Valamint megmutatta, hogy ez az önzetlen gárda hogyan fog játszani az idény további részében.

Egy 32-8-as futással 10 pontos előnyhöz jutottak a 14 pontos hátrány után a harmadik negyed végére. Az Orlando támadó játéka a hatékonyság modellje volt, és a védelem is remekül működött. A Magic keretéből 6 játékos dobott pontot a futás alatt, valamint 16-ból 12 dobásuk talált célba, és 6 gólpasszt is kiosztottak. A pálya másik oldalán az Orlando lelassította a Phoenix támadásait, így 14-ből csak 3 dobás ment csak be a Suns oldalán 4 eladott labda kíséretében.

Figyelembe véve a játék változását és azt a tényt, hogy a kezdő ötösből két játékos is (Jameer Nelson és Hedo Turkoglu) kiesett, a csapatösszetartás definíciója lett a Magic, egyként játszottak. Lehet, hogy közhely, de egy csapatközpontú koncepció, ami a Magicnél alakot öltött (2-0).

„Azt szeretem a legjobban, hogy minden srác, aki 4 vagy 30 percet kap, mindent belead, ami benne rejlik”, mondta a Magic centere, Nikola Vucevic, aki 8 pontot szerzett a harmadik negyed-beli őrületben. „Tényleg egyként játszottunk, és ez az, amiért olyan szórakoztató ebben a csapatban játszani”.

Aztán ott volt a tartalék erőcsatár, Josh McRoberts, akinek a tempója a 83-76-os vezetéshez vezetett. „Az NBA legtöbb csapatának egy vagy két játékosa van, akit le kéne védekezni, de nekünk csomó játékosunk van, aki pontot tud szerezni. És amikor ezek a srácok együtt játszanak, önzetlenül játszanak, és ez a legszórakoztatóbb dolog, ami a kosárlabdázás közben megtörténhet.”

Miután két izgalmas hazai győzelemmel kezdte a szezont, a Magic megkezdi első utazását az alapszakaszban. Az Orlando Chicagoban játszik kedden, és Minnesotában szerdán. Két olyan csapattal néz szembe a Magic, amelyeknek nem lép pályára a szupersztár játékosa – a chicagói Derrick Rosenak további térdműtétre van szüksége, míg a minnesotai Kevin Love most hevert ki egy kéztörést. (Azóta mindkét meccset lejátszotta szeretett csapatunk, sajnos mindkettő bukta lett – a szerk.).

Az Orlando ismét nagyon jó lenne Nelson, a kapitány nélkül kedd este. Nelsonnak pénteken ficamodott ki a térde, és nem tudott játszani a vasárnapi győzelem alkalmával. Hétfőn újabb értékelésre ment az orvoshoz, és valószínűleg nem fog játszani ezen a túrán.

Az emblematikus figura kisesése után egy másik játékos vette át a szerepét. E’Twuan Moore kitöltötte a Nelson után maradt űrt, 57.1%-kal dobott, és átlagban 14 pontot szerzett.

„Ez nem azt jelenti, hogy kezdő vagyok, és nem térhetek vissza a kispadra. Mindig készen állok, hogy a pályára lépjek. A játék nem változik”, mondta Moore. „Megpróbáljuk együtt véghezvinni a dolgokat. Egy csapat vagyunk, és ez az, amiért győzni fogunk. Együtt játszunk, és minden este mindenkinek esélye van, hogy fellépjen, és kiemelkedjen.”

Vaughnnak nem volt sok ideje megalkotni ezt az „önzetlen” játékstílust, mivel csak július óta van kinevezve edzőnek. Azután a csapat elcserélte Dwight Howardot, és tele hagyta a keretet szolid játékosokkal. Ekkor Vaughn tudta, hogy csak az önzetlenség lehet a siker kulcsa.

„Az egész koncepció az volt, hogy maximalizáljuk a játékosok teljesítményét”, mondta Vaughn. „Ez edzőként mindig hasznos számodra, és nem is bántam meg. Különböző rendszerekben játszottam, és ez az egyetlen, amivel ez a csapat sikeres lehet. Mindenki a részese. Remek darabkái a kosárlabdának, ami egy csapatjáték. A labda elosztásának egy kézzelfogható, látványos fajtáját próbáljuk megvalósítani. Számunkra ez a siker felé vezető út.”

Eddig öt Magic játékos átlagolt két számjegyűt a szerzett pontokból, közöttük vezet Glen „Big Baby” Davis (25.5 ppg) és J. J. Redick (22.5 ppg). Másik három játékos átlagol legalább 6 pontot meccsenként, ez mutatja a csapat mélységét támadásban. Davis vezeti a csapat statisztikát dobás kísérletben (47), de Arron Afflalo (29), Redick (25), Vucevic (22) és Moore (21) szorosan követik őt.

A csapat mantrája, hogy senki sem tudja, hogy hol van a labda pozícióról pozícióra, és hogy ki lesz az adott meccs legtöbb pontot dobó játékosa.

„Itt nincsenek All-Star játékosok, egymásra van szükségünk”, mondta Davis. „Ha sokáig akarunk eljutni, akkor meg kell tartanunk ezt a gondolkodásmódot. Ha bármeddig is eljutunk, együtt fogunk eljutni.”

Amikor Vaughn visszament és megnézte a meccs videót a vasárnapi győzelemről, elsősorban a harmadik negyedre koncentrált. Az, amit láttunk, az az volt, hogy a játékosok együtt dolgoztak, hogy egy jó csapat alakuljon ki, és mindezt mosolyogva tették. Vaughn tudja, hogy a csapatának együtt és önzetlenül kell játszania a győzelmekért.

„Egy csomó jó dolog történt”, mondta Vaughn. „A srácok nyomták a tempót, támadták a gyűrűt, és a labda nem ragadt meg senkinek sem a kezében. És a védekezésben tényleg vállt vállnak vetve küzdöttünk. Ezek azok a dolgok, amikről már az első nap óta beszélünk, és ha összerakjuk ezeket, elvezetnek a győzelemig.”

Miért értékesebbek az NBA csillagai az NFL sztárjainál?

Bár az NFL-nek vitathatatlan részesedése van az eladható csillagokból, de azok a játékosok a közelében sincsenek az NBA-ben szereplő társaikhoz képest.

A legnagyobb nézettséget kiharcoló amerikai major-sportok közül az NFL van az első helyen. Nehéz bármilyen érvet találni az NFL népszerűsége ellen, amit bizonyított is a liga a 2012-es Super Bowl alkalmával (a New York Giants és a New England Patriots meccselt), beállítva a legnézettebb tv-show rekordját az USA történelmében.

Az NFL még a „fejpénz-botrány”, és az egyre növekvő bíró-probléma (és a még kérdésesebb pótlásuk) ellenére is dollár milliárdokat hoz a konyhára.

Bár az NFL széles körben népszerű, de az NBA legjobb játékosai David Stern rezsimje alatt sokkal értékesebbek lettek, mint az NFL nagyágyúi Roger Goodell uralkodása alatt.

Az olyan veteránokon felül, akiknek a helye már megvan a dicsőségek csarnokában, mint például Tim Duncannek, Paul Piercenek, Kobe Bryantnek, Kevin Garnettnek és LeBron Jamesnek, az NBA nem kevés feltörekvő, fiatal klasszissal is büszkélkedhet.

Kevin Durant, Russell Westbrook, James Harden, Derrick Rose és Eric Gordon csupán 23 éves. Kevin Love? Most lett csak 24. DeMarcus Cousins augusztusban töltötte be a 22-t.

A Minnesota Timberwolves sztárja, Ricky Rubio, csak 21 éves, és Kyrie Irving, a tavalyi idény év rookie-ja nem elég idős ahhoz, hogy törvényesen alkoholt fogyaszthasson. Az NBA fiatal tehetségei kivétel nélkül 25 év alatt vannak.

Most nem azt mondjuk, hogy az NFL nem rendelkezik fiatal csillagokkal. NaVorro Bowman, Patrick Peterson és A.J. Green nem töltötték be a 25-öt. De az NBA több fiatal titánnal rendelkezik, akik megteremtik a különbséget a csapatok között.

Persze az NFL keményebb szurkolói felismerik Bowmant, Petersont vagy Greent, ha betérnek egy helyi étterembe, de mivel általában az arcuk el van takarva a sisak, harci festés és napellenző sisakrostély által, a focijátékosok nincsenek olyan közel a fanokhoz, mint a kosarasok.

Az „endorsement deal-ek” határozottan segítenek azonosítani a játékosokat (ha rendszeresen nézel tv-t, és azt állítod, hogy nem láttad Robert Griffin III-t ezen a nyáron sehol sem, akkor olyan nagyra fog nőni az orrod, mint Pinocchionak), de az NBA esetében láthatsz minden érzelmet, és kapcsolatot teremthetsz a játékosokkal egy olyan úton, amit az NFL nem tud felajánlani.

Ráadásul felismerhetőbbek az arcok, mivel az NBA játékosoktól nem követelik meg, hogy sisakot csatoljanak fel, továbbá kevesebb játékost foglalkoztat az adott csapat. A kosárlabda és a football is csapatjáték, de a teljes keret létszáma hazudik.

Az NBA-ben a csapatok 12 tagú kerettel dolgoznak. Általában 7-9 játékos kap rendszeresen lehetőséget a pályán. Ezzel szemben az NFL-ben a keretlétszám 53 fő.

A támadó-, védekező-, és speciális egységek minden football csapatban életbevágóan fontosak. Ritkán (ha egyáltalán megtörténik) jelenti egy ember hőstette a különbséget győzelem és vereség között az NFL-ben. Ugyanezt már nem tudjuk elmondani az NBA-ről (példának megemlítjük Kobe Bryant 81 pontos meccsét, amikor győzelemre vitte Smush Parkert, Kwame Brownt és Luke Waltont).

Mert az NBA játékosok felelnek egyszerre a támadásért és védekezésért is, és két játék között nincs idejük pihenőt tartani (hacsak nem Vince Carterrel játszunk egy csapatban), valamint nehéz érvelni amellett, hogy az NBA játékosok többet tesznek a pályán a saját ligájukban.

Egy másik dolog, amit érdemes megjegyezni, hogy a játékosok tehetsége hogyan kerül felszínre. Például Arian Foster, a Houston Texans játékosa le nem draftolt szabadügynökként került a csapathoz. Ő azóta a liga egyik legjobb futójátékosa, több mint 1200 futott yarddal a háta mögött. Tim Tebow, aki csupán 46.5 %-os passzpontossággal „büszkélkedhetett” a tavalyi szezonban a Denver Broncosnál, többször vezette győzelemre a csapatát, mint ahányszor kudarcot vallott volna.

Az NFL mindig is ilyen volt, különösen a futójátékosok esetében. Amikor a játékos megsérül, ami a footballban történik meg messze a leggyakrabban, a cserék általában megragadják az alkalmat, és nem néznek vissza (például Tom Brady és temérdek futó a csapatban).

Az NBA-ben, a Foster szintű le nem draftolt játékosok is (egy top 5 NFL futó az elmúlt szezonból) minimális esélyt kapnak. Annak az esélye, hogy olyan korlátozott készségekkel, mint pl. Tebowé, győzelemre vezessen valaki egy kosárlabda csapatot, nem túl magas.

Hacsak nem előre jelezhető a siker egy NBA csapatnál, akkor az esély egy nagy menetelésre kiszállt az ablakon. Ironikusan, néha azok a játékosok képtelenek megfelelni az elvárásoknak, akiket a legnagyobb reménységnek tartanak: Greg Oden, Kwame Brown, Michael Olowokandi, Eddy Curry, és a lista végtelen.

Jeremy Lin teljesítménye a tavalyi szezonban egy rendellenesség volt, ami azt mutatja, hogy miért olyan nehéz ez a történet. De mindenki csak találgat, hogy Lin hogy fog játszani a Houston Rockets kezdő irányítójaként egy 82 meccses idényben. Sokan azon töprengenek, hogy Lin hosszabb távon is fenn tudja-e tartani a sikerét (mint Foster az NFL-ben egy másik houstoni csapatban).

Mindkét liga rendkívül népszerű, és izgalmas, szórakoztató meccseket produkál. Mindazonáltal, az NBA sztárok nagyobb értéket képviselnek az NFL csillagainál, mivel felismerhetőbbek, és nagyobb részt vállalnak a csapat felelősségéből.

Hírek a Twitteről

Dwight Howard egy rögtönzött vitát tartott minap a Twitteren a rajongókkal. A LakersNation tévesen közölt le egy választ, amit D12 az egyik kérdésre adott.

Dwight Howard Kareem Abdul-Jabbarral fog edzeni, amint a háta tökéletes állapotban lesz. Abdul-Jabbar korábban kritizálta a Lakers menedzsmentjét azért, ahogy vele bántak, de úgy tűnik, nem olvasta az újságokat: egy szoborral tisztelegnek a nagysága előtt, amit a Staples Center előtt állítanak majd fel.

Penny Hardaway: Egy ex-NBA játékos visszatér a gettóba, hogy kosarasok álmait valósítsa meg (Harmadik rész)

A „király” felemelkedik

A kosárlabdában megtanult dolgokat az életben is hasznosítani lehet: összedolgozni másokkal, megélni a sikert, megérteni a csapattársakat, hogy együtt győzzünk.

Hardaway célja ebben az idényben az volt, hogy

testvériséget építsen ki, és hogy megtanítsa nekik,

hogy mit jelent a család.

Az összevisszaság miatt, ami a bajnokság alatt uralkodott, a Lester játékosai lógatták az orrukat. 51-36-os hátrány, amikor már csak 3 perc volt hátra; úgy nézett ki, hogy elment a meccs. A Fayette Easttől már korábban is kikaptak egy ponttal, és ezután megnyerték a bajnokságot.

„Mindent használjatok fel, amit kaptatok”, ismételte el még egyszer coach Penny.

A környéken van egy szólás: „Binghampton, állj fel”. A testvériség egy éve után, a Lester Lions még nem készült fel.

De amikor a csapat visszatért a pályára az időkérés után, valami csoda történt. Nick Merriweather végignézte az apja küzdelmét a rák ellen. Az apja pár nappal korábban újabb kemón ment keresztül. Most Nicken volt a sor, hogy felkeljen és harcoljon.

Penny azt mondta neki a feldobás előtt, hogy a dobásai be fognak menni, és a csapatnak szüksége is lesz rá. Kb. 8 pontot átlagolt meccsenként, de még a negyedik negyed végén is küzdött, hogy pontot szerezzen.

Coach Penny megfontolta, hogy behozza őt.

A 151 centis, és csak 43 kilós Nick hátrányban volt magasságban, súlyban és sebességben is. De lelkesedésben nem. Nick ráemelt egy triplát. Csak úgy suhant. A tömet ordított. Az apja nagy nehezen fel tudott állni. Örömében a levegőt boxolta. A védelem lefagyott. A Lester Middle egymás után szerezte meg a labdákat. A Fayette East játékosok összeroskadtak a nyomás alatt. De a legvéznább gyerek még nem hagyta abba. Dobált, egyiket a másik után.

Nick úgy játszott, mint egy „király”. 3 triplát dobott kevesebb, mint 2 perc alatt. És mások is besegítettek. „Istenem, bámulatos vagy”, gondolta coach Penny.

A meccs még az utolsó másodpercekben is kiélezett volt, amikor Robert Washington – az iskola legtöbbet fejlődött tanulója – egy támadó pattanóért harcolt egy kihagyott büntető után, de megszerezte és bedobta.

A Lester Lions megnyerte a Nyugat-Tennessee-i állami bajnokság döntőjét 58-57-re, 28-3-mas mérleggel zárva a szezont. A játékosok elsírták magukat örömükben.

Hardaway élete egyik legnagyobb teljesítményének tartja ezt a győzelmet. „Az oldalvonalról nem tudok segíteni nekik a dobásban. Nem tudok segíteni a védekezésben”, mondja. „Nem én irányítom a dolgokat.”

Hetekkel a meccs után a játékosok még mindig kitörő örömmel és nagy ölelésekkel üdvözlik Hardawayt, miközben a terembe mennek. Mindig adományozott pénzt a környékbeli iskoláknak és edző központoknak. De ebben az évben megtanulta, hogy „a pénz nem minden”.

„Időt szánni valamire épp olyan fontos, mint pénzt adományozni”, mondja. „Van előttük egy példakép, aki ugyanazon a környéken élt, ugyanazokban a házakban, ugyanazokban a szobákban, és ez motiváló, ez hajtja őket előre. Megváltoztatja a hozzáállásukat.”

Coach Merriweather mosolygott. Késő este behunyta szemeit. A képzeletében visszajátszotta a meccset, újra és újra és újra. „Nem tudom elhinni, hogy tényleg megtörtént.” Ez erőt ad neki. „A következő szezon kezdetéig nem fogom abbahagyni a mosolygást.”

Nick Merriweather nem beszél sokat. Leküzdi a könnyeit, amikor az apja harcáról próbál beszélni. Mégis mosolyog, mint az apja, amikor a meccsről kérdezik. „Ezer fokon égtem, uram”, mondja. „Azt mondta nekünk, hogy mindent használjunk fel, amit kaptunk, és ezt tettük.”

Hardaway úgy tervezi, hogy visszatér a következő idényben. Neki és Merriweathernek van egy különleges terve, de még nem mondták el, hogy pontosan mi az.

Hardaway nevetett, amikor megkérdeztük, hogy Lil' Penny mit mondana a történtekről. Abbahagyta a beszédet, és elkezdett az alteregója hangján beszélni: „Megmondtam neked, hogy a haverom vissza fog térni! Senki sem hitte el. Én mondtam neked. Én megmondtam.”

Penny Hardaway: Egy ex-NBA játékos visszatér a gettóba, hogy kosarasok álmait valósítsa meg (Második rész)

A nagymama, aki szeretetre nevelte, de kiválóságot várt cserébe

Karrierje csúcsán, a 201 centis Hardaway egy sokoldalú játékos volt: Michael Jordan, Magic Johnson és Larry Bird egy személyben. Egyszerűen megállíthatatlan volt. Már a Memphis Egyetemen(aztán a Memphis State-en) kitűnt játékával, és az 1993-mas Draft harmadik választottja volt. Azonnal elcserélték az Orlando Magic-kel.
22 évesen aláírt egy 65 millió dolláros szerződést. A kisgyerek, aki a Red Oak és Tillman Cove negyedekben nőtt fel, először aludt királyi palotában. Addig csak olyan ágyai voltak, amikről lelógtak a hosszú lábai.

„Nagyon szerencsés voltam, hogy azokat a szerződéseket kaptam, amiket kaptam”, mondja.

Összeállt Shaquille O'Neal-lal, és bevitték a fiatal Magicet a ’95-ös nagydöntőbe. Csak kicsivel maradtak le a bajnoki címről. A következő nyáron arany érmet nyert a Team USA az olimpián.

Hardaway a Nike reklámarca lett. A reklámokban Chris Rock adta a hangját „Lil Penny”-nek, az alázatos Hardaway hencegő alteregójának. „Nem tudsz megállítani, még a titkos szolgálat sem tud megállítani”, nyomta Lil Penny.

De Hardaway majdnem egy statisztika lett, mielőtt egyáltalán elkezdődött volna a karrierje.

Az első főiskolai éve előtti nyáron őt és egy barátját fegyverrel kirabolták. Az autó elszáguldott, de hirtelen megállt. Lövések hallatszottak. Egy golyó visszapattant a járdáról és eltalálta a lábát.

„Még mindig arra gondolok, ember, hogy mi történt volna, ha engem valahol máshol találnak el. Meghalhattam volna. Lebénulhattam volna. Bármi történhetett volna.”

Hardaway a középiskolás éveit ebben az apró lakásban
töltötte el a bandák által elárasztott Tillman Cove negyedben.

Később rámutatott a gengszterekre egy rendőrségi szembesítésen. Nem félt a bosszújuktól, „mert tudtam, hogy a helyes döntést hozom meg.”

Ezt a bátorságot sulykolta bele a nagyanyja.

Egy napszámos a blytheville-i gyapotültetvényekről, Arkansasból; Louise Hardaway átszelte a Mississippi folyót és Memphisbe utazott, egy jobb jövőt keresve. Binghamptonban telepedett le, saját házat vásárolt. Évekig főzött a memphisi iskoláknak, majd dadaként és cselédlányként dolgozott.

Ahogy Louise Hardaway közeledett a nyugdíjazáshoz 1976-ban, a lánya – Hardaway édesanyja – azt mondta, hogy énekesnő akar lenni, és ezt az utat kereste a fiatal fiújával.

„Óh, nem, te nem,” mondta Louise Hardaway. „Ezt nem fogod csinálni, hogy városról városra utazol. Itt maradsz velem.”

Hardaway visszagondolt arra a napra. A nagyanyja „az egész életét végigdolgozta, fizette a házat, és most pihenni akart. De aztán megkapott engem, amikor 5 éves voltam.”

Louise Hardaway kiválóságot követelt. Egy szigorú asszony, aki nem engedte, hogy az unokája a bandák áldozatává váljon. Megtanította, hogy szeresse az Istent, hogy keljen fel, amikor mások elbuknak. Ő alkotta meg a „Penny” becenevet, mert kisgyerekként nagyon szép volt.(az angol „pretty” szóból ered – a szerk.)

Gyermekéveiben felismerte az anyjától jövő képeslapokat, amiket az utazása alatt küldött: Kaliforniából, Alaszkából, Hawaiiról. Soha nem vette a fel a kapcsolatot az apjával, aki Chicagóban élt. 18 éves koráig kb. háromszor látta.

Hardaway élete a Lester Middle School köré épült. A tanárok szerették őt. Iskola után, egész nap kosarazott, kint, a Lester a pályáin. Nem egyszer lövések dördültek az éjszakában.

Hardaway a nemzet egyik legjobb középiskolai kosárlabdázója lett. Az apja mindig megígérte, hogy eljön, és megnézi, ahogy játszik, de sosem tette.

„Kíváncsi voltam néha, mint minden gyerek, hogy mit csinál az apám, és azt kívántam, hogy bárcsak itt lenne,” mondta. „De elég gyorsan kiábrándultam, és csak tettem, amit tennem kellett.”

A környékbeliek befogadták és megvédték őt. Meglátták a csiszolatlan gyémántot Pennyben.

És ez az, ami miatt úgy érzi, hogy be kell avatkoznia. „Hiszek a visszatérésben. Az álmaim közt élek. Isten megáldott engem, hogy megélhettem az álmaimat.”

A nagymamája szeptemberben, 95 éves korában halt meg, egy hónappal azelőtt, hogy elkezdett volna edzősködni a Lesterben. „Azt mondta volna, hogy ’pontosan azt teszi, amit tanítottam neki.’”

De más módon is törleszt. Reméli, hogy még idén leteheti a Penny's FastBreak Courts alapkövét Memphis elővárosában. A 20 millió dolláros létesítményben 7 kosárlabda pálya található, beleértve egy 2000 férőhelyes arénát, ami auditóriumként is remekül funkcionál. Valamint található benne egy rehabilitációs klinika és egy osztályterem is a gyerekek tanítására. Összefogott egy alapítvánnyal, melynek célja, hogy előre mozdítsa a fiatalkori sportolást, és harcoljon a gyermekkori elhízás ellen.

„Remélem, hogy ha elhagyom a környéket, és a külvárosba megyek, a srácok folytatják az álmodozást.”

Más üzleti vállalkozásai is vannak: egy fodrász- és szépségszalon Memphis belvárosában, és egy gyepkereskedés Miamiban. A Nike továbbra is gyártja a Foamposite cipőket, amik több száz – néha több ezer – dollárért kelnek el, köztük a „sneakerheads”.

2007-ben vonult vissza az NBA-ből. Karrierje utolsó éveit fájdalmak árnyékolták be. A kosárlabda szerelmeseinek Hardaway karrierje mindig olyannak tűnt, mint egy bámulatosan tehetséges játékos életútja, akinek a teljesítményét beárnyékolja a folyamatos térd- és lábsérülés.

A bajnoki aranygyűrűk, amikkel egy NBA-játékos nagyságát mérjük, mindig elkerülték.

Penny Hardaway: Egy ex-NBA játékos visszatér a gettóba, hogy kosarasok álmait valósítsa meg (Első rész)

Penny Hardaway (balra), eljött, hogy segítsen barátjának, Desmond Merriweathernek, akinek a fia, Nick, tündökölt az állami bajnokság döntőjében

Már csak 3 perc van az állami bajnokságból, coach Penny Hardaway időt kér. Nem tetszett neki, amit látott. A csapat égett 15-tel. Mindent máshogy látott viszont, mint ahogy beléjük nevelte:

„Ne használd hogy hol élsz, ürügyként a vereségre. Le tudod győzni a körülményeket. Mindig merj nagyot álmodni.”

A korábbi NBA All-Star, és Memphis történetének legjobb kosárlabdázója körbe állt a csapatával. Belenézett a szemükbe. Látta az ismerős gondolatokat 25 évvel ezelőttről: fiatal tinédzserek a város legdurvább részeiről, akik egy mentorra vágytak.

„Mindent használjatok fel, amit kaptatok”, ezt mondta nekik.

Arra gondolt, hogy harcoljanak a végsőkig, hogy felemelt fejjel és ép büszkeséggel sétáljanak el, még ha vesztenek, akkor is.

De ami ezután történt, az leírhatatlan. Egy srác, aki a beteg apjáért játszott, valami rendkívülit tett. És egy ember, aki apa nélkül nőtt fel, és most apapótlóként szolgál egy tucat fiúnak, áhítattal figyelte.

A most 40 éves Hardaway több mint 120 millió dollárt keresett a 16 évet felölelő profi kosárlabda-karrierje alatt. Mégis a legnagyobb eredményeit nem játékosként, hanem a Lester Általános Iskola hetedik és nyolcadik osztályosainak edzőjeként érte el. Ugyanaz az iskola, ami életre szóló esélyt adott neki.

Egy edző csodája

2010 októberében Desmond Merriweather egy memphisi kórházban feküdt. Több mint egy éve harcolt a vastagbél rákkal. A kemoterápia, a besugárzás és a műtétek kevésnek bizonyultak a rák továbbterjedése ellen. Az orvosok 24-48 órát jósoltak a Lester Általános Iskola edzőjének. A pap, Rev. Larry Peoples – „az imádkozó harcos” – az ágya mellett állt, lehajtott fejjel. A család és a barátok összegyűltek a szobában.

Merriweather visszatért a régi környékre – a bandák által elárasztott Binghamptonba – hogy kosárlabdát oktasson. A tennessee-i Jacksonból jött, ahol a lediplomázása óta lakott. Általános iskolás gyerekek mentora akart lenni ezen a rossz környéken, hogy távol tartsa őket a rossztól.
„Meg akartam mutatni nekik, hogy a szívük nagyobb, mint gondolnák.”
De úgy tűnt, nem fogja megérni, hogy lássa a szezont.

Merriweather a pályán, ahol ő és Hardaway egykor játszott:
"Nem is tudom szavakba önteni, hogy Penny mennyit jelent"

A 38 éves Merriweather nem tudja megmagyarázni, mi történt. Éppen egy műtéten ment keresztül, amikor megkapta a halálos ítéletét. Az orvos azt mondta neki, hogy komplikációk léptek fel. „Az egyetlen dolog, amire emlékszem, hogy felébredek”, mondja Merriweather. Fokozatosan múlt el az életveszély. Az ima erejének tulajdonította a gyógyulását, bár még mindig harcol a betegséggel. „Amikor az orvosok már feladták, én még nem adtam fel. Egy harcos vagyok. Tudtam, hogy vissza kell térnem a fiamhoz, a lányomhoz és a feleségemhez – és ami most a mindenem, a csapatomhoz.”

Kért Istentől még egy esélyt, hogy visszamehessen a Lester suli parkettájára. A fiúknak szükségük volt rá. Mindennél jobban vágyott rá, hogy ismét a fiát, Nicket edzhesse.

Azok közt, akik a kórházban meglátogatták, volt egy gyerekkori barát is, Afernee „Penny” Hardaway. Merriweather a feltörekvő sztár mellett volt az iskolában, a kosárpályán és a környékbeli tornatermekben is.

„Amikor gyerekek voltunk, láttuk, ahogy embereket lőnek le a parkban – meg még egy csomó őrült dolgot”, mondja Merriweather. Merriweather látta Hardawayben a fiatal vezért, aki meg fogja csinálni.

„Tenni akarok valamit a srácaidért”, mondta Hardaway a betegeskedő edzőnek.

Merriweather eléggé felgyógyult ahhoz, hogy visszatérjen a csapatához még abban a szezonban. De a következő szezon folyamán, a kemó kiszívta az erejét. Hardaway az egész felépülés alatt kapcsolatban állt Merriweatherrel, és kérdésekkel bombázta. Milyen típusú csapatod van? Mennyire jók? „Nem akartam hencegni vagy ilyesmi, de tudtam, hogy jó csapatunk van”, mondta Merriweather. Megkérte Hardawayt, hogy találkozzon a játékosokkal egy délután, november végén. „Elmentem, és ahogy megláttam a csapatot, azonnal megkedveltem őket”, mondja Hardaway.

Egy korszakban, amikor a sztárok csak beugranak, mosolyognak a kameráknak, és távoznak, Hardaway testesítette meg az ellentétet. Autózott a Bentleyével, Cadillac Escaladejével, Range Roverével Binghampton utcáin. Az emberek kiszaladtak az otthonaikból, integettek neki és éljeneztek.

A Carpenter streeten érkezett az iskolához, becenevén C streeten, mert ismert Crips terület, ami egyike a négy bandának, ami a környéket uralja.

Elkezdték az edzést, mielőtt Merriweather odaért volna. Hardaway kezdett először. A rák miatt még mindig gyenge Merriweather megbízta valamivel. Hardawayből coach Penny lett. Ingyen edzősködött, Merriweatherrel az oldalán.

Hardaway fegyelemről, méltóságról beszélt a csapatnak. Ha játszani akartál, koncentrálnod kellett az iskolára is.

Kora reggel érkezett, és benézett a tantermekbe, hogy meggyőződjön, hogy viselkednek a fiai. Aztán megkérdezte a tanárokat a játékosok teljesítményéről: melyik területeken van szükség segítségre?

„Meg akartam győződni, hogy megértették, hogy a tanulás fontosabb a sportnál”, mondja Hardaway. „Ezek közül a gyerekek közül sok él otthonról otthonra. Meg kellett győződnöm, hogy megcsinálják a házi feladatukat, meg kellett győződnöm, hogy bejárnak az osztályba, meg kellett győződnöm, hogy nem alszanak az órákon. …Mindent megtettem, hogy tudják, hogy érdekel.”

Az osztályzatok felugrottak a 2.5-ös átlagról – B-mínusz vagy C-plusz - majdnem 2.9-re, egy szilárd B-re. Hardaway célja az volt, hogy minden játékos lediplomázhasson egy napon.(2003-ban, még az NBA tagjaként, a memphisi főiskolán szerezte meg a diplomát.)

Hardaway először mezeket adományozott a csapatnak,
de rájött, hogy gyerekek többre becsülik a velük töltött
idejét.

Hardaway egyik nap a Binghamptonban való életéről tartott előadást a csapatnak. Ugyanazokon az utcákon sétált, ugyanazon a környéken élt. A 12 játékosból 9-nek nem él az édesapja. Legalább 6 él egy szűk, egy vagy két hálószobás apartmanban a 6 testvérével.

„Ne használd mentségként, hogy nincs apád”, folytatta Hardaway. „Egy csomó ember van, aki a hátrányos helyzet ellenére megcsinálta. Használd fel motivációként. Használd fel, hogy ez végigvezessen.”

Hardaway, aki apa nélkül nőtt fel, a játékosok apapótlója lett. Azt mondta nekik, hogy ne legyenek dühösek, inkább „higgyetek magatokban, és abban, amit tesztek”.

„Akármikor, amikor csalódást okoztak, vagy megpróbáltam fegyelmezni őket, minden alkalommal egy burokba menekültek, és duzzogtak”, mondja Hardaway. „Elmondtam nekik: ezt egy ürügyként használjátok fel”.

Merriweather, Hardaway támogatásával találkozott a Bloods-szal, a Crips-szel, a Vice Lords-szal és a Gangster Disciples-szel. Az üzenet: vegyétek le a kezetek a gyerekeinkről. A bandavezérek belementek. Ők is azt akarták, hogy a Lester iskola srácai sikeresek legyenek.

Hogy bajtársiasságot neveljen a csapatba, vendégül látta őket a Memphis elővárosában elhelyezkedő rezidenciájában. Meg akarta mutatni nekik Memphis azon részét, amit még sosem láttak: ha keményen dolgozol, elnyered jutalmad. Csoportos ottalvást szervezett, hogy családi köteléket építsen. Kis dolgokat is tanított nekik: ágyazz meg, hajtsd össze a ruháidat, pakold el a szennyest.

„Nem is tudom szavakba önteni, hogy Penny mennyit jelent”, mondja Merriweather. „Egyedülálló egyénisége van. Ha belép egy szobába, az rögtön felvillanyozódik”.

A pályán a Lester Lions „üvöltött”. Néhány meccs nevetségesen egyoldalú volt: 69-6, 70-8, 67-4. A kezdők mindig csak a meccsek felét játszották le, mert elég csúnyán elverték az ellenfeleket.

A főiskolai toborzók rajongtak a 193 centi magas centerért, Robert Washingtonért: 23 pont, 17 pattanó és 5 blokk meccsenként.

Hardaway arra törekedett, hogy építse a játékosok bizalmát,
és hogy példakép legyen a számukra.

De Hardaway és Merriweather leginkább a tantermekből kapott átlagokra büszke: Washington a 2.0-ás átlagát feljavította 2.9-re, a legtöbbet javított diák, nem csak a csapatban, hanem az egész iskolában. „Penny kedvel engem”, mondja a nyolcadikos félénken, „és én is kedvelem őt”.

Binghampton környékén Penny új becenevet kapott: „Carter edző”, a 2005-ös Samuel L. Jackson-film után, amiben egy sikeres eladó visszatér a régi környékre, hogy dicsőséget neveljen, amiért viszont alázatot vár el.



Folytatása következik...

Élet a csere után

Itt van egy tegnapi hír a pár nappal ezelőtti a Magic számára rémes mega-csere után.

A Magic felvette Brett Gunningot segédedzőnek. Gunning az elmúlt 4 évet a Rockets kereténél töltötte, az elmúlt szezonban segédedző volt Houstonban. Korábban a játékosfejlesztések igazgatója volt. Korábban a Villanovánál volt segédedző 7 szezonon keresztül.

Mivel egyre jobban a rombolás felé veszi az irányt a csapat, ezért ez egy ilyen semmit mondó hír, sajnos. Azért reméljük a legjobbakat.

"Superman otthonra lelt"

"Superman otthonra lelt...", ezekkel szavakkal kommentálta Kobe Bryant a tegnap megkötött Dwight Howard-trade-et.

Az nevet, aki a végén nevet. Nem biztos, hogy D12 lesz az

Bizony, végre-valahára véget ért a hónapok óta húzódó szappanopera, és sikerült a Los Angeles Lakersnek egy négy csapatot érintő csere keretében megszerezni a háromszoros év védőjét, Dwight Howardot. A részletek nagyjából ugyanazok, mint amit már napokkal ezelőtt olvashattunk egy átigazolási pletykában. Ezeket most táblázatba szedve láthatjátok.

Az NBA.com által készített táblázatot vizsgálva, első látásra mindenki nyert, kivéve a Magicet. Második látásra a draft jogok jók lennének, de igazából mégsem. A kapott emberekkel nem nagyon lehet mit kezdeni, főleg nem egy első csapatos edzőnek. Bár még megvárnám, hogy az idei Draftról hozott két játékos hogy válik be(mert ha valóban jók, akkor nem feltétlenül kell nekünk lottery pick, jó nekünk az is, ha a Draft közepéről, vagy végéről választhatunk). De sajnos mindent átgondolva, a Brooklyn ajánlata jobbnak tűnt.

Ha D12 oldaláról vizsgáljuk meg a témát, akkor az is érdekes lehet, hogy a kiöregedő csapatban mire lesz képes. A legjobban az a kérdés izgatja mindenkinek a gondolatait, - főleg LA-ben - hogy Superman hajlandó lesz-e hosszabbítani a lejáró szerződése után, vagy tényleg free agent akar lenni.

Jövőre Kobe és Steve Nash még egy évvel öregebb lesz, nem biztos, hogy maradnak, akkor viszont ismét csak rá épülne egy csapat, mint Orlandóban. Ezt latolgatva eléggé ködös a jövő számára.

A Dwight Howard-saga folytatása

A Lakers meg fogja szerezni Dwight Howardot egy négy csapatot érintő trade keretében, amibe bevonja a Magicet, a Nuggets-t és a Sixers-t. Egy forrás elmondta Marc Steinnek, hogy trade-igényt fognak benyújtani az NBA irodájának péntek reggel.

A deal értelmében Howard a Lakersbe kerülne, Chris Duhonnal és Earl Clarkkal egyetemben. Andre Igoudala a Nuggets-be kerülne, Andrew Bynum és Jason Richardson pedig a Sixers-be, míg a Magic megkapná Arron Afflalot, Nikola Vucevic-et, Moe Harkless-t és egy-egy első körös draft picket minden csapattól, plusz a Warriors 2013-mas, második körös választási jogát, a Denveren keresztül.

A tegnapi nap folyamán még felröppent egy hír Pau Gasol esetleges távozásáról, de valószínűleg maradni fog.

Nos, kíváncsian várjuk a szappanopera következő részét. Valószínűsíthető továbbá, hogy D12 hajlandó lesz végre egy hosszú távú szerződést aláírni a Lakersnél.

Jacque Vaughn az Orlando Magic új edzője

Az Orlando Magic vezetősége a korábbi NBA-játékost, Jacque Vaughn-t nevezte ki az edzői posztra. A sajtótájékoztatóra hétfőn kerül sor. Vaughn, aki az előző két szezont San Antonioban töltötte asszisztensként, Stan Van Gundy-t fogja felváltani a floridai csapatnál.

Vaughn-nak ugyanazok most a feladatai, mint a segédedzőknek: Mike Budenholzernek, Don Newmannek és Brett Brownnak, de az NBA szabályai értelmében csak a kispad mögött foglalhat helyet, és csak a három segédedző ülhet a padon.

A general manager, Rob Hennigan és Vaughn jól ismerik egymást a Spurs-ös időkből.

Mi a gáz Dwight Howarddal? Egy szurkoló szemével

Glen Vallach egész életében korálabda-rajongó, játékos és edző volt. És mint olyan, lelkes követője az NBA összes építőkövének. Nem mellesleg New York Knicks-fan, amióta Howie Komives és Walt Bellamy játékába, és rendszeresen felszállt az IRT metróra a 180. utcánál, Bronxban, és a Gardenbe utazott, hogy láthassa a hőseit.

Az NBA pletykái, amik változnak még akkor is, amikor ezt a cikket olvasod, egy olyan cseréről számolnak be, amiben Dwight Howard végül Los Angelesbe kerül, Andrew Bynum pedig a Cleveland Cavaliersben köt ki.

Mielőtt a New York Knick fanok érdeklődnek, hogy mi újság Los Angelesben – és Miamiban, Bostonban, és az NBA többi tagjánál – még mindig úgy néz ki, hogy oda landol a játékos, ahova akarják és/vagy szükséges, tartsd észben, Howard-nak még meg kell állapodnia egy hosszabb szerződésben a Los Angeles-szel.

Az NBA general managereinek el kell töprengeniük, ha Howardot akarják, aki Orlandoban az edző-gyilkos szerepét játszotta, és aki most Mr. Határozatlanságot játssza. Mi a probléma, Dwight? Amíg úgy tűnik, vagy legalábbis azt mutatják hírek, hogy hajlandó a Lakersbe aláírni, végigjártuk ezt a göröngyös utat, amit a forgalomelterelések labirintusa jellemzett.

Egykor, Howard nyilvánosan kijelentette, hogy Orlandoban akar maradni. Azután olyan gyorsan hátrált ki, hogy csoda volt, hogy nem esett hanyatt. New Jersey volt a következő célpont, valószínűleg azért, mert a barátja, Deron Williams bogarat ültetett a fülébe. Akkor lehetősége volt, hogy kilépjen a szerződéséből, és azt a csapatot válassza, amelyiket csak akarja – bármelyik csapatot az NBA-ben, amelyik át tudja vállalni a szerződését! És ami jellemző az olyan emberre, aki fél a döntéshozataltól, belemártotta az ujját a vízbe, ahelyett, hogy beleugrott volna, és további egy évig maradt Orlandoban. Mindnyájan tudjuk, hogy el akart menni. Stan Van Gundy gyakorlatilag kikísérte a Magic kapujáig. De ő mégis maradt.

Azóta ismét jelezte, hogy kész távozni. Ismét visszatértünk a New Jersey-hez. Hoppá, nem is oda. Most, a Lakersbe – ismét! Van legalább egy NBA-rajongó, aki ne akarná látni, hogy Howard végre kiköt valahol – kérem! Őszintén szólva eléggé leértékelődött a karaktere mostanra, legalább annyira, mint James Dolan-nek, aki elbénázta Jeremy Lin szerződését, aki talán most rásegítés lehet a Knicks csereötletében. James Dolan és Dwight Howard – egy mennyei páros.

Dwyane Wade térde és Kyrie Irving keze

Nem is oly rég fordítottam a Ball Don't Lie-os srácok cikkét, ami Wade esetleges sérüléséről szólt, és hogy az mennyire akadályozhatta, hogy klasszis teljesítményt nyújtson a rájátszásban. Ezután a Yahoo NBA-s oldalán hétfőn jelent meg a hír, miszerint Wade egy térdműtéten esett át. Itt van a teljes cikk.

Dwyane Wade, a bajnok Miami Heat sztárja hétfőn térdműtéten esett át, és várhatóan 8 hétig fog tartani a teljes felépülése.

Wade azonnal elkezdheti a terápiát és a Heat elmondta, hogy az All-Star kettes várhatóan készen fog állni a training camp-re. A beavatkozás mindössze 20 percig tartott, és Wade azt írta a Twitter-oldalán hétfő délután, hogy „jól érzi magát”.

A Heat csapatorvosa, Harlan Selesnick végezte el a műtétet Coral Gables-ben, Miami külvárosában.

Wade-et az egész playoff alatt zavarta a térdfájdalom és egy duzzanat. Folyadékot távolítottak el a térdéből már a rájátszás második köre óta, amikor is az Indiana Pacers-szel meccseltek, és szükség volt több kezelésre is a Miami bajnoki címéig tartó menetelése alatt.

Wade a műtét korai elvégzése mellett döntött, reménykedve abban, hogy időben készen fog állni a szezonkezdésre. Így viszont távol kell maradnia az Egyesült Államok olimpiai csapatának küzdelmeitől.

Wade, a térdproblémái ellenére mind a 23 playoff meccsen pályára lépett.

_________________________________________________________________________________

És jöjjön a fekete leves. Miközben a Wade-ről szóló cikken ügyködtem, szomorúan olvastam, hogy Kyrie Irving-nek, a Cleveland Cavaliers sztárjának eltört a keze.

Kyrie Irving, 2012-ben az NBA év újonca, eltörte a jobb kezét a Cleveland Cavaliers szombati edzésén Las Vegasban.

Vasárnap, amint visszatér Cleveland-be, a csapat orvosai megvizsgálják, és valószínűleg a műtét mellett fognak dönteni. A Cavs azt közölte szombat este, hogy reménykednek benne, hogy Irving, aki a legtöbb pontot szerző játékosuk volt az előző idényben, és aki nagyon szép megmozdulásokkal kápráztatott el bennünket az Egyesült Államok olimpiai csapatában, készen fog állni a szeptember végén kezdődő training camp-re. Mindazonáltal a csapat elmondta, hogy addig nem állítanak fel semmilyen határidőt Irving visszatérésével kapcsolatban, amíg meg nem vizsgálták az orvosok.

A csapat azt mondta, hogy beleütött a gyakorlópálya falának védőszivacsába. A reggeli edzés végén, sérülése után, Irving még eladott egy labdát. Irving gyakorló meccsen volt Las Vegas-ban a Cleveland summer league csapatával.

„Furcsa baleset volt”, mondta Irving a 2011-es Draft elsőszámú választottja.

Ez a sérülés nagy érvágás a 20 éves sztárnak, aki a Team USA edzései alatt mutatott teljesítményével megmozgatta a megfigyelők fantáziáját. Irving továbbá azzal került a címlapokra, hogy kihívta Kobe Bryant-et egy 1-az-1-elleni meccsre(a vesztes fizetett volna 50 ezer dollárt a győztes jótékonysági szervezetének) – a videó, amiben Irving és Bryant beszélgetésbe elegyedik, bejárta az internetet.

„Egy kicsit csalódott vagyok”, mondta Irving a riportereknek. „Nagyobb felelősséget kell vállalnom az egészségemért. Csak hülyéskedés volt. Olyan gyorsan történt.”

Irving 18.5 pontot, 5.4 gólpasszt és 3.7 lepattanót átlagolt az előző szezonban, és ezzel bebizonyította, hogy méltó az első számú pick-re. Okot adott a Cavs-nek és a szurkolóknak arra, hogy higgyenek a csapat ismételt felemelkedésében LeBron James fájdalmas távozása után.

Irving 14 meccset hagyott ki sérülések miatt a tavalyi idényben. 10 meccset ült végig egy vállsérülés miatt, hármat egy agyrázkódás, és egyet egy betegség miatt. Irving csupán 11 meccsen volt kezdő a Duke csapatában, mert komoly lábsérüléssel küzdött.

Luol Deng nagyon laza veled, még ha feltűnősködsz is

Nézzünk egy fejezetet Luol Deng, a Chicago Bulls sztárjának jellemrajzából. Az interjú a BBC csatornán készült, és arról beszél a kosaras, hogy mi a véleménye a villogó emberekről, és hogy magát annak tartja-e.

Luol Deng biztos azt gondolja, hogy ez a fotó használhatott volna egy kicsivel több vakuzást 

"Nem hagyom el az utamat, és nem kapok olyan dolgokat, amikre nincs szükségem", mondta. "Nem vagyok egy feltűnő srác. Nem kapok csak úgy dolgokat, tehát az emberek látják, mim van. Nem csinálok ebből semmit."

"Én tisztelem, szeretem a villogó fickókat!", mondta nevetve. "Ez te vagy, ez a te stílusod. Én nem hibáztatok senkit, ha feltűnősködik, ha nem. Az vagy, aki vagy. Sok barátot kaptam, akik felvágósak, és én szeretem őket."

Ball Don't Lie: Brandon Roy a kezdésre gondol, és keményen játszik

Volt már a liga egyik legjobbja. Volt már 27 évesen nyugdíjas. De most, 2012-ben visszatért. A neve Brandon Roy, és nekem az egyik kedvenc játékosom, és ezzel a cikkel köszöntöm (ismét) az NBA-ben.

Amikor Brandon Roy és az elátkozott térdei szerződést írtak alá a Minnesota Timberwolves-hoz, megjegyeztem, hogy a társulás sikere mindkét oldalon múlik, megosztva ugyanazokat a reális elvárásokat, amiket Roy is fel tud kínálni. A sok térdprobléma, és egy évvel a nyugdíjazás után kérdés, hogy Roy hogyan tud a legjobban hozzájárulni. Bár teljesen lehetséges, hogy régi fényében játszon, a sztárság napjai valószínűleg elszálltak.

Roy mindazonáltal magabiztos srác, és rendelkezik azzal a hittel, ami átsegítette azokon a sérüléseken, amik az útját keresztezték. Tehát nem ér minket meglepetésként, hogy egy Seattle-ben, a szülővárosában a KJR rádióval felvett interjújában azt mondta, hogy már gondol a kezdésre, és magas szinten fog játszani. Ahogy  Ben Golliver, az Eye on Basketball szakírója írja: 

"Ismersz engem, nem jöttem volna vissza, ha nem állnék készen rá, hogy magas szinten játszak",   mondta Roy.  A visszatérés egyik kulcsa, úgy látszik, az a vér- és tekerő eljárás volt, amin Roy keresztülment Los Angeles-ben.

"Ez olyan eljárás, ahol rajzolják a véremet, és tekerik azt, különböző dolgokat szednek ki belőle [és] visszafecskendezik az izületbe", magyarázta. "Öt injekció volt, mind a térdembe, ami azóta is remekül van. Mosolyogva mentem be, hogy megkapjam a következőt, pedig igazán nem szeretem az injekciókat.  Annyira izgatott voltam attól, ahogy éreztem magam, olyan érzés volt, mint az első nap az iskolában." [...]

 Roy elmondta, hogy találkozott a Timberwolves illetékeseivel és Rick Adelman edzővel, és egy órán belül meghozta döntését, hogy aláír a Minnesota-hoz. Míg a szerepe nem nagyon volt részletezve, Roy elmondta, hogy jobban várja a szezon kezdetét, mint bármelyik másikét a karrierjében és ez nem úgy hangzott, mintha csak keveset akarna játszani.

"Semmilyen igényt nem támasztottam és nem kérdeztem semmit a kezdésemről", mondta a találkozásáról Adelman-nel. "Mindig azt éreztem, hogy nehéz távol tartani engem a kezdő csapattól. Ez az én mentalitásom játékosként, és ahogy most érzem."

Ez a szemlélet nem új Roy számára. Írásában Golliver megemlítette, hogy Nate McMillan-nek, Roy korábbi edzőjének a Portland-ben az volt a terve, hogy nem korlátozta a perceit a múlt szezonban, mielőtt bejelentették volna a visszavonulását. Az ötlet talán logikusnak tűnt az adott körülmények között, de Roy-tól ez volt az elvárás évek óta. Ráadásul amikor a térde miatt korlátozva is volt a játéka, arra számított, hogy a franchise sarokköveként kezelik, ami egyszer volt.

A Blazers-nél nem mindig tűnt úgy, hogy egyetértés van Roy szerepét illetően. És azért az kissé aggasztó, hogy Adelman és Roy nem úgy tűnt, hogy kidolgozott volna egy tervet a szerepére és a perceire vonatkozólag a Minnesota-ban. Ha Roy nem képes rá, hogy olyan magas szinten játszon, amire számít, akkor magától értetődik, hogy Adelman egy kisebb szerepet ad neki, nem számít, mennyire rossz a Wolves és mennyire szükség lenne egy irányítóra. De ha Roy még mindig egy sztárnak képzeli magát - és komolyan nem ez jön le a  kommentjeiből, amiket adott - akkor elképzelhető, hogy akár egyetlen perc is nyugtalan kapcsolatot alakíthat ki edző és játékos között.

Az NBA játékosok bizalomban élnek, és problémás lenne, ha Roy nem hinné azt, hogy ismét egy playoff-csapat kulcsjátékosa lehet. De az ő helyzetében, különösen egy új városban, egy fiatal csapattal, még mindig próbálja formálni az identitását, ami legalább egy kis óvatosságot igényel. Roy reménykedik benne, és számít rá, hogy magas szinten tud játszani, de fel kell készülnie a problémákra az út mentén. A karrierje többi része még mindig a levegőben lóg. Neki és a Wolves-nak kell egy vészhelyzeti terv, mert anélkül csúnya vég felé tarthatnak. 

Anderson a Hornets-be távozott

Ryan Anderson megegyezett egy sign-and-trade-ben a Hornets-szel. Anderson 4 év alatt 36 millió dollárt fog keresni. A Magic cserébe Gustavo Ayon-t kapta.

Allen a Miami-ban?

Ray Allen beleegyezett, hogy aláírjon a Miami Heat-hez. Allen hezitált aközött, hogy maradjon a Celtics-szel, vagy csatlakozzon a Heat-hez. Több forrás azt mondta Adrian Wojnarowski-nak, hogy Rajon Rondo-val való kapcsolatromlása is szerepet játszott a döntésben. A Boston kétszer többet ajánlott, mint a Miami mid-level-je emberenként, ami 3.09 millióval indul.

Átigazolási hírek

Sajnos nincsen kapacitásom az összes trade-ről beszámolni, ami az idei off-season-ben történt/történik. De próbálok lépést tartani mind a már megköttetett üzletekkel, mind pedig a pletykákkal, amik felröppennek. Pár napja számoltam be a Brooklyn nagy dobásáról, aminek keretében megszerezték Joe Johnson-t, a Hawks kiválóságát.

A Howard-sztori mai része

A CBS Sports-nál dolgozó Ken Berger szerint a Magic nem sieti el, hogy trade lehetőséget találjon Howard-dal kapcsolatban, de folyamatosak a tárgyalások. A Nets még továbbra is opció, mert "a felek még kitartanak". A Lakers továbbra is játékban van, bár egy harmadik csapatra lenne szükség. A Nets csökkentette az esélyeit, hogy megszerezze Howardot, azzal, hogy több lejáró szerződést felhasznált a Joe Johnson-trade alkalmával, de még mindig képesek egy csere kialakítására.

A Magic lépései Nelson és Reddick esetében

A Magic fel fogja használni a 6.19 millió dolláros opcióját az utolsó évben J.J. Reddick szerződéséből. Az Orlando-nak a hét végéig kellett döntést hoznia.

Jameer Nelson és a Magic megállapodott és új szerződést dolgozott ki. Nelson júniusban lépett ki a szerződése utolsó évéből.

Lin és a Rockets

Jeremy Lin egy hároméves (plusz egyéves opciós) ajánlatot fogadott el a Rockets-től. Lin az első évben 5 milliót, a második évben 5.2 milliót, és a harmadik évben 9.3 milliót fog kapni. A Knicks az összegre való tekintet nélkül bele fog menni az üzletbe.

"Még az egymilliárd dolláros ajánlat is megfelelő Lin-ért", mondta egy forrás Marc Stein-nek.

Brandon Roy visszatért

Az általam is nagyra tartott Brandon Roy elért egy szóbeli megállapodást a Wolves-szal, Roy egy családtagja szerint. Roy megerősítette hírt Dave 'Softy' Mahler-nek Seattle-ben. Roy Ügynöke, Greg Lawrence megerősítette, hogy az üzlet értéke mintegy 10.4 millió dollár két évre.

"Izgatott vagyok, ismét", mondta Roy. "T-Wolf vagyok!"

Roy visszatért a nyugdíjazásból ezen a nyáron.

Kidd a Knicks-ben

A Knicks, a Mavericks és Jason Kidd egy sign-and-trade üzleten dolgoznak. Kidd csütörtökön megegyezett a New York-kal, meglepően választott új csapatot a Dallas után. A tárgyalások folyamatban vannak. A legtöbb, amit a Knicks Kidd-nek ajánlani tud, az 9.7 millió dollár három évre, az úgynevezett mini-midlevel használatával. Kidd csütörtök délután gondolta meg magát a Dallas-ban való újraszerződésével kapcsolatban.
Egy bizalmas személy azt mondta Kidd gondolatiról, hogy "annyira szeretett volna New York-ba menni", és konfliktusba került a döntésével.

Crawford és Billups a Clippers-be szerződött

Jamal Crawford és Chauncey Billups megegyezett a Clippers-szel egy szerződésben. Crawford várhatóan négy évre 25 millió dollárért(plusz bónuszok) ír alá Marc J. Spears szerint. Billups üzlete körül-belül 4.3 milliót ér. A Clippers kiszállt a Ray Allen-ért folytatott hajszából.

Steve Nash Los Angeles-be költözött

A Lakers megállapodott a Suns-szal Steve Nash megszerzésében, egy "szerződés-és-csere" üzletben.

Nash három évre 25 millió dollárt fog kapni, amivel le lesz kötve, felhasználva a kereskedelmi kivételt, amit Lamar Odom Mavericks-szel való elcserélése hozott létre a Lakers-nek. A Suns két jövőbeli első körös(2013, 2015), és két második körös(2013, 2014) draft jogot kap, miután elcserélhető lesz a Pacific Divion bármely más csapatával.

A Knicks, a Raptors és Mavericks szintén akarta Nash-t.

A Yahoo! szakírója, Marc J. Spears szerint Nash a Knicks és a Raptors között hezitált, de két nappal ezelőtt a Lakers komoly opció lett.

Ball Don't Lie: The Orlando Magic? Gone till November

Aránylag gyorsan elbúcsúztunk a rájátszástól, persze, ha figyelembe vesszük a csapat összetételét, akkor ez nem is csoda. Viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy az off-season még csapongóbb, még kiszámíthatatlanabb, még veszteségesebb lesz, mint amilyen az elmúlt idény volt.
Nézzük, a srácok a Ball Don't Lie-nál hogyan vélekednek ennek az egészen "fura" franchise-nak a legutóbbi idényéről.

Az Orlando Magic a végtelenségig elbűvöl engem, még akkor is, ha nem lenne egy folyamatban lévő Dwight Howard-saga,  vagy az a tény, hogy kirúgták az NBA egyik legjobb edzőjét csak azért, hogy megnyugtassák azt a játékost, aki a szezon 80%-ában azt a döntést hozta, hogy még egy évig a Magic-ben játszik, miközben megtagadta a hosszú távú szerződés aláírását.

Nézd, a Magic-nek nincs értelme. A csapat két legjobb játékosa a 2008-2009-es szezonban futott nagyot, amikor az egyik a nagydöntőig vezette a csapatot, az az ember, akit a korábbi GM, John Weisbrod draftolt. Most Weisbrod okos volt, hogy Dwight Howard-ot draftolta az NCAA szupersztár Emeka Okafor előtt, és jó döntés volt, hogy a később a drafton a másik NCAA sztár, Jameer Nelson után ment, de az összes többi lépés, amit Magic GM-ként lépett meg, rettenetes volt. Fiatal játékost adott öregért. Jó játékost adott rosszért. Nagyot adott kicsiért. Mindent csinált, amit nem kellett volna, kivéve, hogy elhozta Howard-ot és Nelson-t. Furcsa összefoglaló, az ám.

És a jelenlegi GM, Otis Smith(a cikk május 9.-én látott napvilágot, akkor még javában Smith volt a GM - a szerk.) átvette a stafétát, és mert a csapat kezdett nyerni Howard és Nelson mögött, ezért hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni a ő rossz döntéseit. Mint például, hogy megpróbálta felvenni a floridai Billy Donovan-t, mielőtt felvette volna Stan Van Gundy-t; Donovan egyszer visszatért, hogy eddze a Magic-et. Vagy Fran Vazquez ledraftolása. Vagy Rashard Lewis szerződése. Ezeket a dolgokat a szőnyeg alá söpörték, mert a Magic - Howard-on, Nelson-on és SVG-n keresztül - nyert.

Akkor Smith bemenekült egy olyan alkuba, ami akkor jónak nézett ki. Újraszerződött Hedo Turkoglu-val, és ez azt jelentette, hogy átadott egy olyan átlagos játékosnak egy nyolc számjegyű szerződést, aki jócskán a 30-as éveiben járt. Utána ezt a bérrugalmasságot használta, amikor megszerezte Vince Carter-t, Brandon Bass-t és Ryan Anderson-t azon a nyáron, ami után bejutottak a nagydöntőbe. Carter-nek sokkal jobb idénye volt Hedo-nál, mielőtt Turkoglu szabad ügynök lett, javarészt ugyanazon a poszton játszott, és a szerződése hamarabb lejárt, mint Hedo-é. És Smith (reménykedtünk, mert az Orlando nyert) nem tartotta jónak Anderson-t. Látta a percekre lebontott statisztikáit, érted?

Kiderült, hogy tévedtünk Smith-szel kapcsolatban, amikor közel engedtük magunkhoz. Ez olyan, mint a Lewis-alkuban, vagy Gilbert Arenas, Glen Davis és Jason Richardson megszerzésének utolsó lépéseiben, és Carter volt a legnagyobb és legfényesebb név ezek közül, amit abban az időben fel tudott mutatni. Talán nem látta a tényt, hogy Carter gólpassz adata(az összes labdabirtoklás, amit VC fejezett be) jobb volt, mint Turkoglu-é, mielőtt Turk lejátszott volna egy fél szezont hármasként. Talán nem tud Anderson-ról. Talán éppen egy nagy alkuba hátrált.

Kivéve, hogy ez nem egy jó üzlet. Papíron elvesztették Courtney Lee-t, viszont nyertek helyette egy All-Star-t Ryan Anderson-ban, de Carter számai váratlanul lezuhantak a 2009-2010-es idényre, különösen a rájátszásban. Így ott volt Nelson. Akkor jött a 2010-2011-es szezon, és Smith egy pár pánikba esett lépést tett, elküldte Carter-t és Marcin Gortat-ot a Phoenix-be Richardson-ért, közben elcserélte Lewis-t(túlfizetett, és egyáltalán nem használható) Gilbert Arenas-ért(túlfizetett, és még kevésbé használható). A Magic még mindig nyert, de tavaly kiestek az első körben. Időközben Howard hazudott a médiának azzal kapcsolatban, hogy nem tudott dönteni a szerződés hosszabbításról.

A Magic kiesett a rájátszásból ebben az évben is. És bár Van Gundy kitartott a "ha megkérnek engem, hogy eddzek, akkor edzeni fogok" szellemiség mellett az egész szezonban, ő valószínűleg menni fog. És mert az Orlando kerete annyira tele van "cserélhetetlenekkel"(szép fordulat, Glen Davis, de az emberek még mindig tisztában vannak a karriered többi 95%-ával), és mivel már használták a csapat amnesztia-jogát Gilbert Arenas esetében a múlt télen, a Magic többé-kevésbé beragadt.

Egyáltalán nem érdemlik meg, csak mert Dwight Howard egy hülye volt.

Megérdemlik minden kis részét ennek azok miatt a lépések miatt, amiket megléptek - engedték Dwight-ot és Smith gyermeteg üzleteit az utóbbi hét(!) évben.

Dwight Howard maradt a kétszínűség az unprofizmus definíciója, ahogyan megszerezte a szabad ügynökséget az utóbbi másfél évben.

Dwight Howard-nak szintén minden joga megvan, hogy ne legyen boldog attól a munkától, amit Otis Smith végzett.

Itt, ahol az Orlando Magic tart. Howard-dal technikailag a következő szezon a helyén van, a szerződés alapján, a csapat ugyanazt a keretet használva kerül szembe a luxusadó-küszöbbel, amelyikkel a 2011-2012-es idényben dolgoztak. Jameer Nelson-nak játékos opciója van, és valószínű, hogy él is vele(azóta Nelson élt a jogával, miszerint kiléphet a szerződése utolsó évéből - a szerk.), mert amíg reméltük a legjobbakat Jameer-tól(mi annyira, de annyira szerettük nézni őt a 2008-2009-es szezonban), valószínűleg nem fogja kitölteni a szerződése utolsó évét 8.6 millió dollárért, viszont cserébe lehet, hogy kap egy hosszútávú szerződést.

Chris Duhon? Ő a könyvekben van. Hedo, Glen Davis, Richardson? Körös-körül még néhány évig, bár Hedo pénze a 2013-2014-es idényben garantált 6 millió lesz. A csapatnak harcolnia kell majd Ryan Anderson-ért, és ha úgy dönt, akkor korlátozott szabad ügynök lesz(a cikk megszületése óta Anderson korlátozott szabad ügynök lett - a szerk.). Egy megfelelő ajánlat a csapatot a luxusadó területére tolhatja. Ez nem valami jó szituáció.

És nem csomagoljuk be a cikket egy velős véleménnyel, de a kivezető út ebből a sok lyukkal rendelkező keretből egy "top-flight" edző lehet, aki bármihez tud alkalmazkodni, amivel szembe kerül. Stan Van Gundy pontosan ez a fajta edző. Ha megtalálod a 2009-es archívumunkat, azt fogod találni, hogy rutinszerűen hitelt adtunk az "all-out" stílusának, és a csapata hajlandóságának, hogy hallgassa őt, és végrehajtsák a túlteljesítést. A koncentrációt nehéz megszerezni, de annak az évnek a csapata rendelkezett vele.

És ez nincs meg azóta. Papíron, Van Gundy-val tisztelettel beszélnek, ahogy lennie kell, a Magic-nek esélyesnek kéne lennie a konferencia döntőre, sőt a nagydöntőre 2012-2013-ban. Erről a túlteljesítésről van szó. Különösen, ha van egy Dwight Howard-od. De főleg azért, mert van egy Dwight Howard-juk, valószínű, hogy nem lesz ott Stan Van Gundy a következő szezonban(a cikk megírásának pillanatában Van Gundy még az Orlando alkalmazásában állt - a szerk.).

Most, itt van a trükk. Ez az a rész, ami meghatározza az egész offseason-t, Otis Smith-nek(a Ball Don't lie-os srácok túl nagy bizalmat szavaztak a ma már ex-GM-nek - a szerk.).

Egy új hanggal a pálya szélén, a Magic talpra tud állni. Hedo és Richardson öregednek egy évet, de Howard ismét az MVP-jelöltség közelébe tud kerülni, folytatva a lélektelen keringőjét, amit a 2011-2012-es szezonban elkezdett. Ez az, ahogy a csapatok mindig is dolgoztak. A játékosok, az összes mártír ösztönük miatt még mindig rosszul érzik magukat egy kirúgástól, és ezt komolyan bizonyítani akarják, tényleg az edző hibája volt, és esküdöznek, hogy megérdemelte, hogy elküldték.

Smith-szel(most már persze Hennigan-nel, az új GM-mel - a szerk.), mert nincs más lehetőség az asztalon, meg kell találni azt a fickót. Azt nem mernénk mondani, hogy tudjuk már egy millió éve, hogy ki lesz az, mert ez a keret eléggé összetett - veterán dobó típusok, azok a fajták, akik potenciálisan a meccsek leghatásosabb játékosai, akik készek 82 meccsen 36 perceket lenyomni. Mellesleg, "ezek a leginkább hatásos játékosok", akik kicsit problémásak, akár egy szegény tinédzser, akik eltűnhetnének 2013. július 1.-éig, vagy kérhetnének egy cserét bármelyik edzőtábor, csere határidő, vagy az első három vesztes meccsed miatt.

Sok szerencsét ehhez a következő edzőnek.

Sok szerencsét ehhez Otis Smith-nek(jelen pillanatban Rob Hennigan-nek - a szerk.).

Bocsánat mindenért, Orlando.