Sosem hittem volna, hogy ilyen csodás kincsre lelek...pedig nem is kerestem. Üstökösként robbant be az életembe, felforgatva, jobbá, izgalmasabbá téve azt.
Sokáig kerestem valami féle gyógyírt vérző szívemre, mindenben egy kis enyhülést kerestem, de nem találtam semmiben sem. Semmi és senki nem volt képes összeragasztani a törött darabokat...
Már-már beletörődtem, hogy ilyen lesz életem további része: üres, sivár, reményvesztett, rezignált, megcsömörlött. Nem láttam a fényt az alagút végén.
De egyszer csak, hirtelen megpillantottam Őt. Elvarázsolt az első percben...és ez a varázslat már több mint két hónapja tart. Tudom és érzem, hogy ez a csodás érzés sosem fog elmúlni, ez örökké fog élni.
Még most is hihetetlen számomra, hogy egyetlen pillantása milyen széppé tudja tenni az egész napomat...
...Már nem kell keresnem sem gyógyírt, sem a célom az életben, megtaláltam.
A célom az, hogy boldoggá tegyelek, a világ legboldogabb nőjévé!!

"Köszönet Neked, mert (...) türelmes és nagylelkű Voltál. És Neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s Neked, mert tested meleget adott a testemnek, mikor fáztam az élet magányában."