Végre ma reggel be tudtam fejezni a Vanília égbolt c. filmet.Szerintem nagyon jó film, eddig is szerettem az olyan filmeket, melyek elgondolkoztattak, de ez után a film után még jobban azt érzem, h minél több ilyen stílusú alkotást kell látnom.Nemcsak az volt a nagyszerű benne, ahogy Tom Cruise megformázta a karaktert, hanem a film egész mondanivalója.Az az üzenet, az élet és halál, vagy az álom és valóság ellentéte.Elöször nem értettem, h mi a kapcsolat a film címe és a történet között, de erre is rájöttem, Monet festménye, a Vanília égbolt sokban hasonlít a főszereplő életére.Távolról és közelről más-más képet mutat.Az is feltűnt, h sokszor volt olyan jelenet, amiben a szereplő a tükörbe néz.Szerintem ennek is mélyebb jelentése van, mintha a szereplő a lelkét is ellenőrizné a tükörbe nézéssel.Jó volt az egész, de ugyanilyen jó volt a Kill Bill 1 és 2, vagy A boldogság nyomában, valamint a Ponyvaregény.Ezek egytől egyig mélyebb gondolatot hordozó filmek.Csak tudni kell olvasni a sorok között, ha valaki meg akarja érteni ezeket az alkotásokat.