Ma unalmas lassúsággal ébredtem fel. Tegnap volt Real-meccs, semmi dráma nem volt, sima 1-0-ás hazai győzelem a Racing ellen, majdnem be is aludtam a második félidőben, olyan hulla fáradt voltam. Utána jöhetett a Dallas-délelőtt: az egész heti, felgyülemlett rész-halmazt sorban megtekinteni; nem sikerült maradéktalanul, de a kacagás most is megvolt.
Aztán folytattam, amit tegnap elkezdtem, nevezetesen Daniel Carter sikertörténetét "továbbírni". Remélem legalább olyan sikeres lesz(ek), mint a névrokona, én alapvetően egy irányítót akartam létrehozni, életre kelteni, ezzel szemben az edző már majdnem minden poszton kipróbált, voltam irányító, kettes és hármas egy meccsen belül(!). Engem nem zavar, csak jöjjenek a sikerek. Jó volt kicsit máshogy játszani, nem csak D12 zsákolásaiból élni...meg a triplák megszámlálhatatlan sorát lesni.
Miután kijátszottam magam, és felmentem az NBA.com-ra, nem kicsit képedtem el: tudtam, hogy az Orlando a Boston vendégeként lépett pályára tegnap, meg gondoltam, hogy egy nagy csata lesz, de az Orlando győzelmére nem tettem volna...helytelenül:D:D:D:D
83-78-as győzelmet arattak a bajnok felett, és még az is említésre méltó, hogy a veterán Carter 26 ponttal járult hozzá ehhez a győzelemhez. Kár, hogy Nelson nem játszhatott ezen a meccsen sem, mert megsérült, és legalább 4-6 hetet ki kell még hagynia...
Az "Operation: James" a végéhez közelít, már megvan a plakát, már csak a keretezés van hátra!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése